Föld 2682

A címben szereplő nyelvi katyvasz ellenére épp tiszta vizet készülök önteni a pohárba. Brian hozzászólása adta az apropót, noha jó régen volt. Ez a hozzászólás tipikus esete a teljesen rossz kiinduló pontból elért helyes következtetésnek. Tetszik tudni, mint mikor a tudós tépkedi a szöcske lábait, és minden láb után mondja neki, ugorj szöcske! A szöcske pedig ugrik, míg egyetlen lába is van, amikor pedig már egy sincs, és nem ugrik, a tudós levonja a következtetést, ha a szöcske minden lábát kitépjük, az állat megsüketül.

Tovább

Nos, jó néhány észrevétel érkezett hevenyészett in medias res kezdésünkhöz, tehát itt az ideje a javítgatásnak. Mielőtt azonban belevágnánk, néhány szó a szerkesztési fázisról.
Amikor az ember megírja az aktuális jelenetet, szerencsés esetben van a fejében elképzelés arról, mit miért ír le. Induljunk ki ebből az alapállásból, mert amennyiben a másik lehetőséget tételezzük fel, akár el is felejthetjük a szerkesztési fázist. Olyankor az egyetlen lehetőség a del gomb vagy az iratmegsemmisítő.
Alapszabály, minden írónak! A SZERKESZTŐNEK MINDIG IGAZA VAN! De tényleg. Komolyan. Az egyetlen lehetősége az írónak egy szerkesztői észrevétellel kapcsolatban, hogy előadja a saját elképzelését a kifogásolt rész funkciójával, felépítésével kapcsolatban, aztán azt teszi, amit ezután a szerkesztő javasol. Pont. Mindkét oldal tapasztalatait magaménak mondhatom, még ha ez nem is valami egetverően hosszú tapasztalás, és azt kell mondjam, az egyetlen eset, mikor a szerkesztőnek nincs igaza, akkor van, mikor az író és a szerkesztő félreértik egymást.

Tovább

Kezdések:

A kezdés mikéntjével már sokat elárulsz az olvasónak. Akkor is, ha ő ennek akkor még nincs tudatában. Mármint, hogy elárultak neki valamit. Ne ringassuk magunkat tévhitekbe, az írók többségének isteni mázlijára az olvasók jelentős része legfeljebb homályosan érzi, hogy ha valami szándékosan történik a szövegben, és csak nagyon sok finom, vagy néhány nagyon durva utalás az, ami szemet szúr neki.
Ez azonban nem ment fel egyetlen tollforgatót és billentyűzet koptatót sem az alól, ha rosszul oldja meg a feladatot. Így hát most vegyük sorra a kezdéseket, és hogy milyen hatást érhetünk el velük, valamint, hogy milyen történethez illenek vagy milyen ígéret rejlik bennük.

Tovább

Nos, miután Hanna azt írta az Ólomerdő 2 munkablogján, hogy mindketten elkezdtük a saját sztorinkat, rádöbbentem, hogy kénytelen leszek tényleg elkezdeni a fránya történetet. Úgyhogy a következő bejegyzés majd a kezdéssel, a kezdés felvetette hátéranyag problémákkal, és a kezdésről szóló scriptes írástechnikai előadásokkal fog foglalkozni, tehát igazi virtuális vérengzés lesz. Most azonban tovább vinném a hit és tudás témakörben a játékot, amit játszunk Hannával. Lássuk!

Tovább

Olvasgatom az Ólomerdő folytatásának blogját, miközben Hannával beszélgetek.

Akárki akármit gondol erről a mondatról, ez az ihlet forrása. Sőt, nagybetűvel: IHLET. Ezek azok a dolgok, amik beindítanak egy gondolatsort, amiből aztán bármi megszülethet.

Tovább

Amiről ma elmélkedni fogunk, még mindig nem az idővonal folytatása, hanem a tudás és a hit viszonya, valamint ennek felhasználása az írásban

Ne menjünk bele a definíciókba, inkább nézzük meg, hogyan működnek.

A hit - mindenféle vallási felhangot nélkülözve - elég sok területen szükséges. A hit az, ami lehetővé teszi, hogy tudás nélkül is képesek legyünk döntéseket hozni. Legtöbbünk akar, sőt szeret hinni. Valakinek, valamiben.

Tovább

Ismét elnézést kell kérnem minden olvasómtól. Duplán is, mert egyrészt megint nem írtam ide jó ideje, másrészt mert most megszegem az ígéretem.

Az írói ígéret nagyon fontos és nagyon kényes elem. Sosem lehet büntetlenül megszegni. Akármilyen nyomós indokod van rá, tudomásul kell venned, hogy nagy árat fogsz fizetni érte.

Én most mégis ezt fogom tenni, és hogy a fentiek tudatában teszem, önmagában is elég bizonyíték arra, hogy valami nincs rendben velem.

Tovább

Elnézést kell kérnem, némi megtévesztés esete forog fenn, noha szándékolatlanul. Előző bejegyzésemben azt találtam ígérni, hogy folytatom az idővonalat. Nos ez igaz is, csak éppen a mostani rész nem erről fog szólni.

Bár a háttérből még mindig elég sok hátra van, az idővonal befejezése, a bázis felépítése, szinopszis, meg ilyenek, most mégis inkább egy újabb résszel kezdenék foglalkozni. Jómagam általában a lineáris haladás híve vagyok, de be kell ismernem, hogy időnként több jó ötlet származott abból, hogy bizonyos munkafázisokat, melyek egymást nem zavarják, párhuzamosan csináltam. A háttér mellett például nyugodtan lehet foglalkozni a karakteralkotással, ami főként akkor hasznos, ha az ember már beleunt az évszámokba, és egy kicsit változatosabbá akarja tenni az írás folyamatát. És ki tudja, talán a karakterek adnak ötleteket a háttérhez, vagy a háttér a karakterekhez.
Kezdjünk is neki!

Tovább

Üdv Mindenkinek!

Elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen sokáig nem reagáltam. Jövő hétfőn megejtem a következő bejegyzést és befejezem az idővonalat. Némi munkahelyi és magánéleti közbejövések miatt egy kissé sűrű lett a programom, meg át is kellett gondolnom, hogyan lenne érdemesebb folytatni, miután többen rámutattak, hogy nem a legcélravezetőbb módszert választottam. De a jövő héten folytatódik a blog, és még egyszer mindenkitől elnézését ezért a hosszú szünetért.

Ebben a részben kissé konkrétabbá tesszük az események menetét fiktív idővonalunkban. Az évszámos felosztás segít, hogy a történetben utalásokat helyezhessünk el történelmi eseményekre, és lehetővé teszi, hogy alapvető marhaságokat ne kövessünk el közben. Kellő óvatossággal ezt a listát később nagyon sok mindennel ki lehet egészíteni. Ha például a világ és az alaptörténet megtetszik másoknak is, és többen írnak sztorikat a világba, egy ilyen idővonal nagyban megkönnyíti az ellentmondások kiküszöbölését. Ráadásul előre megadja a kereteket az újabb történeteknek, így ritkábban fordul elő, hogy azért kell elvetni egy ötletet, mert ellentmond a világnak.

Tovább