írta: Wyquin , jan 11
Mint említettem, most sci-fit fogunk írni. Meg azt is, hogy nekem ez különösen problémás egy feladat. Szóval, a magam részéről nem vagyok egy ász a karakterábrázolás terén. Viszont egész tűrhető logikájú történeteket szoktam kiötleni. Na, itt egy kis csavar jön: ami könnyen megy, nagyon veszélyes. És ez most nem a Yoda mester féle „a sötét oldal könnyebben jön” féle szöveg. Amiben jó az ember, hajlamos arra elmozdulni írás közben. Aki jó a párbeszédekben, gyakran elhanyagolja a leírásokat, aki jó a történetvezetésben, sokszor elnagyolja a karaktereket. Ez pedig sosem szolgálja a sztori érdekeit.
Bármennyire gáz, az embernek meg kell küzdenie a saját hiányosságaival az olvasó kedvéért. Aki aztán, könnyen lehet, hogy semmit sem fog észrevenni ebből. Pff, ilyen az írók sorsa, békéljünk meg vele!
És most vessük bele magunkat a csapdámba!
Ahhoz, hogy egy történet működhessen, megfelelő háttér szükségeltetik. Sajnos nem csak az író fejében kell léteznie ennek a háttérnek, hanem a sztoriban is, és ez azt jelenti, hogy érdemes némi háttérmunkát végezni, mielőtt az ember nekiáll megírni a művét.
Figyelem! A háttér nem helyettesíti a történetet. Aki olyan, mint én, az ismételgesse ezt naponta százszor, a többiek úgyis tudják már. Viszont a jól kidolgozott háttér megakadályozza, hogy a logika miatt később eszméletlen mennyiségű javítást kelljen eszközölni az írásban. Igaz, hogy manapság ez már annyira nem is szokás, a szerzők és szerkesztők (már ha akadnak) nagy ívben tesznek a logikára meg ilyenekre. Az én tippem az, hogy vagy maguk sem képesek ezeket a bakikat kiszűrni, vagy úgy gondolják, az olvasók többsége úgy is túl hülye hozzá, hogy felfedezze a töréseket.
Én kényes vagyok a logikai működőképességre, tehát a saját műveimben is törekszem rá. Ezért most azzal kezdjük, hogy megpróbálok felvázolni egy fiktív idővonalat a következő hatszázhetven évre.
Ami nagyon lényeges, és mielőtt belevágnék az idővonalba, el szeretném mondani: ez dögunalmas. Egy idő után még nekem is, pedig én szeretek ilyenekkel bíbelődni. A háttér létrehozása hálátlan, mert az olvasó nagyrészt nem is fog tudni róla, unalmas, mert nem sok köze van a történethez, és gyakran elkeserítő, mert a logika a legjobb történetet is vigyorogva agyonveri, és akkor kezdhetjük elölről.
Jah, és még valami. A rövidebb történetekhez gyakran felesleges is. Egy novellában általában az ember egész egyszerűen nem foglalkozik annyit a világgal, hogy érdemes legyen komplett univerzumot kidolgozni rá. Általában.
Na, de most már ugorjunk neki!
A Föld a következő háromszáz évben komoly problémákkal néz majd szembe. Globális felmelegedés, a társadalmi különbségek növekedése, túlnépesedés, környezetszennyezés, fosszilis energiaforrások kimerülése, a tudományos fejlődés lassulása, az intézményes keretek megmerevedése stb. Egészen addig csak rosszabbodik a helyzet, míg úgy száz év múlva sikerül rájönni a gravitációs mezők létrehozásának és manipulálásának mikéntjére.
A hatásokon mindenki gondolkodjon el egy kicsit. Idő lesz rá, mert ezután kimerítő tárgyalás után az idővonalról, rögtön teszünk egy kis kitérőt, és a következő bejegyzés a technoblabla szerepéről szól majd!
január 12th, 2009 at 13:12
A háttér felvázolásában nagyon sokat segíthet egy érdeklődő, őszinte véleményt megfogalmazó, külső szemlélő. Egy-egy beszélgetés valóságos “brain-stormingba” válthat át, ami nem hogy nem unalmas, hanem még roppantul szórakoztató is. Az ember egészen úgy érzi, működésbe lendült a gépezet.
Viszont ahhoz, hogy konkretizáld a hátteret, kell, hogy legyen alapötlet, valamiféle cselekményvázlat, vagy legalább 1-2 biztos karakter. Legalábbis csak úgy, a levegőbe lógatva megalkotni egy elképzelt világot, hátteret, biztosan nem jutna eszembe.
Ezért úgy érzem, hiányzik egy bejegyzés, ami nem szólhatna másról, mint az alapötletről. Egyáltalán, az ötletelésről, hogy honnan tudja az író, “na ez az, ezt kerestem!”, ebből lehetne regényt, novellát írni. Az eszemet sem tudom, hányszor kérdezték meg tőlem, honnan jönnek az ötletek? És olyankor az ember legszívesebben azt válaszolja, hogy “nem tudom, sok minden hat rám.” Közhelyes, ugyanakkor a dolog nem is egyszerű.
Honnan jönnek az ötletek? Egy mondat egy elcsípett beszélgetésből, egy olvasmányélmény, egy hír, amit reggel láttam az újságban? Hogyan találjam meg egy jó írás alapjait? Melyik ötletből mire futja, novella, vagy regény bírja-e el jobban?
A zsenialitás egyenlő az originalitással.
Nincs más dolgunk, mint kitalálni, elképzelni egy világot, ami szükségképpen csakis a miénk?
Milyen sok elcsépelt, unalmas, lerágott csontot olvashatunk éppen a fantasztikus irodalomból. Nem lehet, hogy éppen ezért? Mert sokan azt hiszik, ha leírt egy hátteret, és az viszonylag logikus is, akkor az már jó, az már egyedi, hiszen “ő találta ki”?
Hogyan ötleteljünk? Hogyan alkossunk eredetit? És ha azt nem tudunk, hogyan adjunk el lerágott csontokat újszerűen? Fejleszthető-e az “öletelés”, az eredeti ötletekre való rátalálás? Vajon egy bizonyos szinten mindenki megtanítható írni, rajzolni? És ha igen, arra is megtanítható, hogy ne csak nézzen, _lásson_ is? Ez is közhely, tudom. De nem elhanyagolható kérdések ezek, és talán túl is mennek írástechnikai anyagokon (hiszen azokban leginkább szakmai konkrétumok hangzanak el), amiket bárki elolvashat, elsajátíthat.
Ha valaki fotózni szeretne, annak meg kell tanulnia úgy járni-kelni a világban, hogy bárhol, bármikor meg tudja mondani, mi az, amit lefotózna, és mi az, amit szívfájdalom nélkül kihagyna a képről; egyszóval: meglátja-e a témát?
Ez szemléletmód, beállítódás kérdése, és nem tudom, hogy szerepel-e a blog céljai között az ezzel való foglalkozás, vagy pedig feltételezed AZ ÖTLET meglétét? Mert bármikor alapul vehetünk egy műhelyes feladatot, pályzati kiírást, amely beindíthatja az alkotókat, csak nem vagyok benne biztos, hogy ez elég.
január 12th, 2009 at 15:58
Üdv!
Kiemelném az előttem szóló mondanivalójából ezt a bekezdést:
“Viszont ahhoz, hogy konkretizáld a hátteret, kell, hogy legyen alapötlet, valamiféle cselekményvázlat, vagy legalább 1-2 biztos karakter. Legalábbis csak úgy, a levegőbe lógatva megalkotni egy elképzelt világot, hátteret, biztosan nem jutna eszembe.”
Tényleg úgy születik ez az írás, hogy előbb kitalálsz egy világot és utána jön csak a cselekmény és a karakterek, vagy inkább fordítva? Mert ez esetben előbb írhatnál pár szót az alapötlet vagy a főbb karakterek “megszületéséről”, amik köré felépíted a világot amiben működőképessé válnak.
január 13th, 2009 at 08:49
Tiszteletem!
Na már vártam a folytatást, azt hiszem, hogy ennek a blognak nem feltétlenül a mű lesz a kulcspontja. Maga a munka, az elmélet csere teszi jóvá az ötletet, mi közben mindannyian tanulhatunk a másik elméleteiből :)!
Én nem forszíroznám a háttérrel való kezdésnek a létjogosultságát, agyalok egy kicsit a feladaton :).
Én azzal a gondolattal játszottam el, hogy a világ előrehaladtával a szociális lét, a gazdagok és a szegények közti szakadék nagyon durván szélesedik. A szegényebb, egyszerűbb réteg “visszafejlődik” a technika terén, a gazdagabb réteg elitesedik. Miként képzelem? Az energia, az alapanyagok csökkenésével az egyszeri ember nem képes megfizetni, hozzájutni. Így visszatérnek a gyökerekhez, az egyszerű lét megélhetéseihez. Míg az elit elszigetelve küzd a sokkal nagyobb feladatként eléjük táruló világméretű problémák ellen, addig az egyszeri ember az életben maradásáért küzd, és meg sem érintik a globális problémák.
Nem tudom, hogy mennyire van létjogosultsága az elképzelésemnek, és valóban szembesülnöm kell azzal a ténnyel, vajon ez volt az elvárás?
Egy világban lenne szinte két létsík. A középkorra hajazó kultúra és a modern szuper technológia.
Gyermekkoromban mindig aggasztottak a globális problémák, mire édesapám azt mondta: ne aggódj fiam, a föld meggyógyítja magát, lép az ellene irányuló tettek ellen. Ez alatt azt értette, hogy a túlnépesedés ellen betegségek tizedelik az embereket. A város terjedések ellen a katasztrófák lépnek fel, stb. Ebből a gondolatból tovább forszírozva a földet érhetné több globális katasztrófa, mi az emberiség komoly megtizedelésével jár. Ismét a természet venné át a föld nagyobb része felett az uralmat. Városok dzsungellé változnak, közösségek elszigetelődnek. Az elit és az egyszeri lét között állandó és békíthetetlen háború folyik. A technológiával rendelkező réteg előnye a létszámbeli fölénnyel szemben veszik el :).
Folytassam még, vagy nem is erre volt szükség?
január 13th, 2009 at 13:59
Üdvözlet!
Én nem szeretném rögtön ráömleszteni a gondolataimat az íróra, és a töbi olvasóra, viszont egy kérdés motoszkál a fejemben, amit gondoltam megkérdezek az írótól így az elején (ha már van rá lehetőségem).
Miért pont “Föld” és miért pont “2682″?
Lehet, hogy a kérdés triviálisnak tűnik, de én abból, hogy Sci-Fi, nem biztos hogy rögtön erre gondolnék.
január 13th, 2009 at 14:00
többi*
január 13th, 2009 at 15:47
Én úgy gondolom, hogy az ÖTLET és a MONDANIVALÓ (amiről szó volt a bejegyzésben), akár ugyanazt is jelentheti. Tehát előbb van a miről is akarok írni, mit is akarok elmondani, mint a HÁTTÉR. Ez természetes is, hiszen a hátteret az alapján választjuk meg, hogy egyáltalán a mondanivalónk hol üt a legjobban. Ahogy elnézem, itt az az ÖTLET, hogy mi lesz, amikor feltalálják a gravitáció manipulálásának eszközét.
január 14th, 2009 at 06:54
Üdv Mindenkinek!
Jud és Fishblood felvetésére a válasz a következő bejegyzésben, mert kicsit hosszabb kifejtést sikerült rittyentenem hozzá.
Thompy
Igen, valami ilyesmire gondoltam :-). Folytasd csak a gondolatmeneted, én is errefelé keresgéltem.
SAS2000
Leginkább azért, mert címadásban pocsék vagyok, az ékezet nélküli címek meg még jobban megnehezítik a dolgom, és mert a történet jelene nagyjából ekkorra datálható. Volt még pár más ötletünk, de vagy túl hosszúak, vagy más blogok, honlapok címéhez hasonlóak voltak, vagy csak hülyén hangzottak ékezet nélkül kimondva :-).
Raves
Nem pontosan. Itt egy ESZKÖZ a technoblabla. A történet egészen másról fog szólni, és a technikai részletek mindössze hihetővé teszik (remélem) a sztorit. Egyébként szerintem egy történet gyakran maga az ÖTLET, de szerencsés, ha nem egyenlő a mondanivalóval.
Üdv: Wyquin
január 14th, 2009 at 19:19
Üdv!
Akkor a háttérhez:
600 év szvsz nagyon sok. Gondoljunk csak bele milyen állapotok uralkodtak 1400 körül és ahhoz képest hol tart most a világ. Mind technikai fejlettségben, mind társadalmi berendezkedésben vagy népesség növekedésben. Ráadásul a fejlődés sosem lassul csak gyorsul. 600 év leforgása alatt fel lehet vázolni egy apokaliptikus világképet amit egy világégés követ, majd jön egy békés korszak ahol a tudományos fejlődés még nagyobb szerepet kap, az ember urrá lesz a betegségeken, meghódítja a világűrt. Belefér egy bolygók közti háború, akár idegen fajokkal való kapcsolatteremtés is. De az is lehet, hogy mindez nem következik be. A hagyományos energia források jelen állás szerint 40-50 éven belül teljesen kimerülnek, elterjednek a megújúló erőforrások ( szél, víz, termo, nap, stb. ), megszűnik a környezet szennyezés, a föld meggyógyítja magát. A vezető politikusok új generációja nő fel, akik kiegyenlítik a társadalmi különbségeket. Általánossá válik a születés szabályozás és egyáltalán nem lesz túlnépesedés. Estleg kiterjesztik az emberi életteret a vízre is ( hiszen a Föld 70%-a víz ), hatalmas úszó városokat létrehozva.
Anélkül, hogy tovább ragoznám a végtelen számú fejlődési irányvonal változatait, itt visszautalnék arra, hogy nem ártana tudnunk a sztori alapötletét, mert 600 év bőven elég arra, hogy bármilyen hátteret kialakítsunk hozzá. Ha viszont a sztori majd’ mindenfajta jövőképbe behelyezhető akkor tényleg kezdjünk el ötleteket bedobni, hogy merre induljon a Föld jövője.
január 14th, 2009 at 19:47
Üdv Mindenkinek!
Fishblood
A társadalmi és technikai fejlődés kényes téma, ha extrapolálni akarjuk. Ahogy minden, emberekkel kapcsolatos találgatás is az. A technikai fejlődés alapja a tudomány, amely új, az eddiginél pontosabb világképet tár elénk, jobb magyarázatokat ad, motorja pedig a gazdaság, amely képes a tudományos eredményeket a hétköznapok világába átültetni találmányok formájában.
Amennyiben a tudomány nem ad újabb, jobb elméleteket, marad a gazdaság, hogy biztosítsa a fejlődést. Ha a gazdaság energiáit leköti a Föld egyre nagyobb népességének ellátása, és a környezetszennyezés okozta károk kijavítása, akkor szvsz a fejlődés erősen lelassul, vagy leáll.
A fosszilis erőforrások kimerülése becslés, mivel pontosan nagyon nehéz megmondani, mennyi van belőlük, ráadásul a gazdaságosan kitermelhető elég tág fogalom.
A következő heti bejegyzés ugyan a technoblabláról szól majd, de aztán részletesen felvázolom az elképzelésem, hogy is alakul majd a Föld jövője, és akkor kiderül egy s más a sztoriról is. A történethez, amit el akarok mesélni, szükségem van egy alapszituációra, az idővonalnak oda kell kilyukadnia, ezért sajna nem mindegy, milyen a fejlődés.
Előre elnézést kérek, hogy kicsit lassan megy majd eleinte a dolog, de remélem, pár bejegyzés után már több konkrétum lesz, amiről beszélgethetünk. Hiába, minden kezdet nehéz!
Üdv: Wyquin