írta: Wyquin , jan 14
Látom, lassan beindul az eszmecsere, hála istennek. Mindenkinek, aki felteszi a kérdést, hogy miért nem a történettel kezdtem a folyamatot, teljesen igaza van. Az első lépés valóban az, hogy az ember fejében megfogalmazódik az alapötlet, és kitalálja a történetet. Legalább nagy vonalakban.
Tényleg nem érdemes világot alkotni csak úgy, mindenféle elképzelés nélkül. Sőt, ami azt illeti, aki azt gondolja, hogy csak úgy csinál egy kitalált világot, hogy aztán majd kitaláljon bele egy történetet, az szerintem alapvetően téved, mert már van története, amit el akar mesélni. Csak még nem teljesen tudatos a folyamat.
Azért nem kezdtem a történettel a folyamatot, mert a történet kitalálása, az ötlet nem olyasmi, amit bárkinek el lehet magyarázni, vagy meg lehet tanítani. Az teljesen más, nem technikai kérdés. Hogy az ember meglát-e bizonyos eseményeket a körülötte történőkből, hogy megragadja-e egy adott pillanat, szituáció abból a rengetegből, ami mellett nap mint nap elmegyünk, az adottság kérdése. Hogy aztán ez mondanivalóvá, történetté alakul-e idővel az illető fejében, hogy képes-e megszabadítani a rengeteg feleslegtől, és kihámozni belőle a puszta lényeget, a mondanivaló velejét, az pedig beállítottságé.
Szándékosan és előre megfontoltan nem írok az ötletről, mondanivalóról. És egyelőre a történetről sem, bár később sorra kerül az is, csak más miatt. Van ugyanis nekem egy elméletem, ami nagyképű, elitista és kirekesztő.
Akinek nincs mondanivalója, annak nem kellene írnia. Soha. Semmikor. Semmiről.
Ha bárki úgy érzi, hogy a felgyülemlett feszültség, indulat levezethető egy NFS Carbon menettel, vagy egy Halo 2-s öldökléssel, egy órácska focival, vagy bármi mással, mint az írással, akkor menjen és csinálja. És ne írjon. De tényleg.
Az vegyen tollat, ceruzát, billentyűzetet a kezébe, aki úgy érzi, képtelen nem írni. Akit úgy feszít belülről a mondandója, hogy nem bírja magában tartani. Aki mindenképpen le akarja írni, el akarja mondani, mesélni, hogy mások is lássák, hallják, érezzék azt, amit fontosnak tart.
A többiek keressék meg azt a hobbit vagy hivatást, ami ennyire fontos a számukra, és ne írjanak.
Ezért nem avval kezdődik ez a blog, hogy “Hogyan találjunk ki ötleteket?”.
Persze időnként mindenki eljut arra a pontra, hogy épp egy fia megírni való gondolata sincs. Ettől nem kell kétségbeesni. Akkor sem, ha jön a határidő. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, az írás olyan kreatív folyamat, amiből akkor lehet jó végeredmény, ha megvan a belső késztetés és valóban mondani akarunk valamit. Ismerek jó írókat, akik rengeteg technikai fogás birtokában, és tényleg tehetségesen is képesek csapnivaló műveket leadni, mondjuk egy pályázatra. Ez nem véletlen.
Ha az embernek arra a kérdésre, hogy “Miért írtad?” az a válasza, hogy “Mert itt volt a határidő.”, akkor fogja szépen a művét és tegye el a fiókba. Ennek a válasznak ugyanis a “Miért épp most adtad ide?” kérdésre kell elhangzania. A “Miért írtad?”-ra az a helyes válasz, hogy “Mert nem tehettem mást.”, és ha ez igaz, akkor már félúton vagyunk a jó mű felé.
Félreértés ne essék, tűrhető, vagy olvasható művet nem eredeti ötletből, mindenféle saját mondanivaló híján is lehet írni, csak nagyon érteni kell az írás technikai részéhez. Ez azonban, könyörögve kérek mindenkit, ne legyen cél! Ebben az országban nincs akkora olvasóközönség, hogy bárkinek megérje ezt a kategóriát megcélozni. Aki itt komolyan írni akar, vessen számot vele, hogy nem fog belőle megélni. Egy-két kivétel persze akad, de azok tényleg csak azért vannak, hogy erősítsék a szabályt. Igen komoly az esély rá, hogy a legtehetségesebb és elhivatottabb írónak is amatőrként kell működnie, és valami másból megélnie az írás mellett. Akkor meg már miért ne tehetnénk meg, hogy valami tényleg, igazán nagyon jót csinálunk, aminek viszont valóban feltétele a tehetség?
Egy szó, mit száz, tökéletesen igaz, hogy minden írásnak a történet az alfája és az omegája. Akinek megvan a maga története, amit nagyon el akar mondani, annak kínálok egy utat. Egyet a sok közül, mert nagyon sok módszer létezik, hogy hogyan lehet az ötletekből valami jót kihozni.
Na jó, ez most nagyon nagyképűen hangzott. Szóval maradjunk annyiban, hogy igyekszem.
Ami az ötletelést és brain stormingot illeti, egyetértek, valóban nagyon élvezetes dolog lehet. Olyan ez, mint a gyerekvállalás. Igazán (általában!) élvezetes epizóddal kezdődik, aztán jön kilenc hónap, amikor minden egyre nehezebb lesz, aztán a meglehetősen fájdalmas szülés, végül több évtizednyi nehézség és aggódás szakad az ember nyakába. Mégis, hányan mondják, hogy nem éri meg?
Egy írás élete sem sokban különbözik. Nálam például elég gyakori, hogy egy ideig a tudatküszöb alatt motoszkál néhány ötlet, némelyikük felmerül, aztán eltűnik, de önmagában egyik sem elég érdekes, megragadó, izgalmas, kerek, hogy történet legyen belőle. Aztán egyszer csak hopp, beugrik valami, ami összekapcsolja őket, vagy néhányukat valami újjá, egésszé, és abban villámcsapásszerű, izgalmas pillanatban megvan az alapötlet, a történet magja. Aztán sok-sok hét következik, amíg beszélgetések, vázlatírások, utánaolvasások során vagy szárba szökken az ötletcsíra, vagy elhal. Az utóbbira több az esély, de olykor elég jó a téma ahhoz, hogy eljusson a megírás fázisába, és akkor következnek azok a technikai részek, amik hozzásegítenek, hogy végül kész formába lehessen önteni az egészet.
Valóban rengeteg elcsépelt, unalmas klisét találunk a fantasztikus irodalomban. Legtöbbje azért születik, mert némelyek azt gondolják, nah, most írok valami izgalmasat és újat! Ez az izgalmas és új olyasmi, amiben az illetőnek sosem volt része, és máris adja magát a lézerpisztolyos-űrcsatás-időutazós-klónozós-akció.
Pff.
Mint mondtam volt korábban, a történetünk lényege mindig a történetünk legyen. Nem a díszlet. Nem az időpont. Nem más, csak a történet. Aki újat akar írni, és ez minden, az ne írjon. Mondanivaló, történet. Amelyik írás eköré épül, az lehet rosszul megírt, lehet elrontott, lehet idegesítő, lehet rossz, de akkor is javítható. Amelyiknek nincs története, csak történnek benne dolgok, az nem.
Merjünk eredetiek lenni! Az eredetiség nem azt jelenti, hogy nagyobb szörny, jobb űrhajó, erősebb fegyver, bonyolultabb időgép. Az eredetiség azt jelenti, hogy a saját hangunkon szólunk, a saját szavainkat használjuk, a saját nézőpontunkból mutatjuk be a témát. Az eredetiség az, hogy önmagunk vagyunk az írásban is. És akkor százszor lerágott témában is tudunk újat, mást mondani. Aki nem hiszi, olvassa el Neil Gaiman Hó, tükör, almák című novelláját, ami az egyik legjobb példája annak, hogyan lehet egy unalomig ismert, faékszerűen egyszerűnek tűnő történetet máshogy elmesélni. Na, az zseniális.
január 14th, 2009 at 17:52
Üdv!
Most egy kicsit kötözködni fogok, bocs.
Nem tudom mások, hogy vannak vele de én nem várom el minden írástól, hogy legyen mondanivalója ( ha a mondanivalón azt érted, hogy tanulsága ), sőt. Azt viszont elvárom, hogy legyen története, olyan ami leköti a figyelmem, kirángat a hétköznapok egyhangúságából és megmozgatja a képzeletem. Nem baj ha elgondolkodtat, de elsősorban szórakoztasson. Magáért a történetért olvasom a könyvet és nem azért, hogy a végén leszűrhessem belőle például, hogy a jó mindig elnyeri jutalmát, meg aki másnak vermet ás, maga esik bele ( figyelem sarkítok ). Mert nem hiszem, hogy egy felnőtt, átlagos bölcsességel és IQ-val rendelkező embernek sok új tanulságot lehetne mondani az életről. Sok jó történet szerintem abszolút nem úgy készült, hogy legyen mondanivalója, legfeljebb utólag magyarázzák bele.
Összefoglalva azt mondanám, hogy nem minden jó történetnek van mondanivalója és nem minden történet jó aminek van mondanivalója. És a mondanivalón továbbra is a leszűrhető tanulságot értem.
január 14th, 2009 at 19:30
Üdv Mindenkinek!
Kötözködj bátran, ezért vagyunk itt. Rettegek a naptól, amikor mindenki egyetért velem.
“Mert nem hiszem, hogy egy felnőtt, átlagos bölcsességel és IQ-val rendelkező embernek sok új tanulságot lehetne mondani az életről.”
Ó, bárcsak így lenne :-D. Sajnos az emberek többségének nem csak általában az életről, de szűkítve még akár saját szakmájukról, saját gyerekükről is rengeteg újdonságot lehet mondani szvsz.
De az írás esetén igazából kicsit más a helyzet. Kezdjük Jud előző bejegyzésre adott válaszában felvetett kérdésével (nahát, milyen kacifántosan is fogalmazok), honnan jönnek az ötletek?
Kicsit tekerek a kérdésen, és azt kérdezem, miért fog meg valakit egy téma, miért ragad meg benne egy pillanatkép, egy jelenet, egy párbeszéd?
Az én válaszom erre (nyilván nem az egyetlen), hogy azért, mert megérint benne valami személyeset, valamit, ami fontos neki. Valamit, ami számára sokat jelent, aminek jelentősége van.
Na, ott a mondanivaló. Lehet, hogy nem tudatos, lehet, hogy később változik, nem derül ki a sztoriból, elnyomják más elemek, de akkor is ott van, és ha az ember eléggé figyel, meg is látja, miközben ír, és akkor nem sikkad el :-).
Üdv: Wyquin
január 15th, 2009 at 13:04
Fishblood! Ha megengeded hozzád intézném első soraimat :)! Egy alapvető „ hibát” fedeztem fel a gondolataidban, ez pedig a túlzott optimizmus. Szerintem a világ alapvetően nem képes kinőni a betegségeit, az elkövetett hibáit pedig rendre megismételi. A földdel való történésről írt optimizmusodat úgy tudnám jellemezni, hogy a történet mindjárt a hepienddel kezdődik :)! Azt mondják, hogy pozitívan kell tekinteni a világra, és ettől neked is jobb, megtalál a szerencse, stb. Én azt vallom, hogy a pesszimizmus, bár lehangoló és szánalmas, de reálisabb életfelfogás mint az optimizmus lesz valaha. Egy rosszra számító embert ritkábban érik meglepetések ;).
Ezt a gondolatmenetet felfedeztem Wyquin idézetében is tőled.:
“Mert nem hiszem, hogy egy felnőtt, átlagos bölcsességgel és IQ-val rendelkező embernek sok új tanulságot lehetne mondani az életről.”
A sötétebb jövőkép nem csak reálisabb, de érdekesebb is lehet. Hisz, ahol minden tökéletes ott maximum rombolhatunk. Egy általam felvázolt jövőképben azonban építkezhetünk, apró dolgokkal is jobbá tehetünk :)! Tehát a sztorink halad a „hepiend” felé, és nem ott kezdődik :)!
Különben nem megbántani akarlak, hisz ez tök jó, hogy ennyire pozitívan látod az életet. Csak nekem jobban tetszik a világban minden szürke és nem fekete vagy fehér életfelfogás :)! A kerek és egyenletes dolgok szépek, de nem érdekesek. Nem tudom,hogy értitek –e az eszmefuttatásom, a „mondanivalómat” :)?!
Felbátorodva azon, hogy Wyquin a kérdésemre azt a választ adta.: „Igen, valami ilyesmire gondoltam :-). Folytasd csak a gondolatmeneted, én is errefelé keresgéltem.”. Tehát továbbra sem kötnék bele a blog és ezáltal a mi mentorunk által felvázolt „játékszabályokba”, hisz ő a „főnök”, és ötletelnék tovább :)!
A gravitáció manipulálásával a földet és azon élő világot könnyen tönkretehetjük, ezért gondolnánk, hogy ne csesztessük azt ami jól működik :)! De persze minden dolog szül egy ellenérdeket. Az általam felvázolt jövőképben a föld lakossága egy fejlett, anyagi és lehetőségekben gazdag, a technológiával haladni képes civilizációs kis réteg, elszigetelte magát a mindezen hasznokkal élni képtelen lakosságtól. Ezen magára hagyott jelentős százalékot képviselő réteg pedig visszatért az egyszerű, de annál kiegyensúlyozottabb létformához. Melyben az álati erő és sokaság szorgos kezei helyettesítik, a földet ért súlyos katasztrófákat megelőző időkben jellemző gépiesített világot. Az ismét „elvadult” környezetben a lőfegyvereket felváltják a régi önvédelmi, vagy éppen támadási szándékkal készült egyszerű íjjak, kardok, lándzsák, stb. Ezek egyetlen érdekessége, hogy gyakran a régi világörökségből fennmaradt alkatrészeket használják éppen másképp. Lemezdarab élesre csiszolva, fára erősítve már is új értelmet nyer, holott lehetett az akár egy mosógép oldala :)! Elnézést, hogy így elkanyarodtam a fegyverek felé, éppen ez ragadott el! Az élet bármely terén kitalálhatunk ilyen eszközöket. Fejre fordított régi hajó ház, stb. :)! De a fém nyersanyag értékében sokkal hasznosabb (miután, csak újrahasznosítva képzelhető el, előállítani már nincs miből), mint, hogy egy rozsdás házként végezze. Szóval, ha tetszik ez a vonal lehet ezt színezni ;)… (Álmaim szerint ebből a rétegből kerülnek elő „hőseink”, vagy éppen a két világ közös feketebárányából, „keverékéből”. Mindkét világban ellavírozó ürge ;). Akár összetett csapat, de a „tecknokraták” mint a történet vezető karakterei általam erősen ellenérvelt ötlet lesz :)! De megenyhülök, ha az ebben rejlő izgalmakra is gondolok. Mind három verzióban ezer meg ezer lehetőség rejlik ;)!
Mielőtt megszólnak belekeverem a gravitáció manipulálást, hisz ez volt a feladat egyik része! A kimerült erőforrásokban szenvedő föld többé nem képes eltartani a kis elit és elszigetelt rétegünket sem! Ők azonban nem adnák fel semmi pénzért, de akár életek árán sem a létformájukat! A gravitáció hiányában rejlő egyetlen lehetőség, hogy a föld atmoszférája könnyebben elhagyható, a többi hozadéka csak a pusztulás! Mindannyian tudjuk, hogy az űrhajók töménytelen energiát használnak fel, hogy kiszakadjanak a föld mágneses mezőjéből, atmoszférájából, gravitációjából!
Az élhető, de ami még ennél is fontosabb, nyersanyagokban bővelkedő bolygó kiválasztásra került. Az űrhajó, ami képes a teljes elittel, távozni szándékozót és azok cuccait elszállítani, késszen áll! Létezik a mesterséges gravitáció, mellyel szinte megszokott formában folyhatna rajta az élet, míg eléri célját. Az egyetlen fennmaradt probléma, mely mindezek előteremtésének következménye, hogy az energia, az üzemanyag, nem elégséges!
Ha azonban a föld gravitációja megszűnik, vagy kritikus mélységre süllyed, akkor az űrhajó akkora energiát spórol meg, mellyel képes elérni az új világ kapuját!
Ebben az esetben azonban minden ami itt marad, elpusztul! Mondanom sem kell, hogy az elit által megvetett, lenézett hátramaradó világ vesztesége elfogadható a saját jövőjük tekintetében! „Hisz ki akar földtúró, mocskos oldalú, vadászó nomáddá avanzsálódni, az arisztokratikus, felsőbbrendű felemelkedett állapotból?! Akkor inkább ők, mint mi!”
Az általam kitalált történet száll innentől könnyedén kitalálható. Több millió ember és a teljes élővilág pusztulása, pár százezer ember létformájának fenntartásáért, sokak szemében nem elfogadható és nem engedhető! Természetesen ezzel azonosulni képtelen réteg az erre rádöbbenő áldozatokból kikerülő hőseink és támogatóik lesznek. Velük szemben azonban a távozni kívánók, kiknek semmi sem drága.
Na ezt most emésszétek egy kicsit :)!
Wyquin főként a véleményedre lennék kíváncsi, folytassam tovább az ötletem, vagy rossz irányba kanyarodtam, akár ez sem baj, hisz csak ötleteket gyűjtesz? Egyik dolog sem okoz problémát, energiámat az adott irányba összpontosítom tovább!
Üdv.: Thompy!
január 15th, 2009 at 13:33
Az ötlet után miért is a háttér jön? Hiszen az első bejegyzések egyikében arról volt szó, hogy a történet és a karakter a legfontosabb. Vagy ez olyan, mint a festés, hogy előbb a hátteret visszük fel nagyvonalakban? (bocs, Jud, én nem tudok festeni
Saját tapasztalatom az, hogy az emberben felröppen egy ötlet, lát egy nagy homályt, van egy-két jelenetcsírája, de legalábbis sejti, hogy hova akarja elvinni a sztorit, azaz nagyjából mi lesz a vége, és akkor megkeresi hozzá a legjobb karaktert, annak célt ad, motivációt, stb. Ez már megad néhány történetszálat, amihez kitaláljuk a hátteret. Szóval a háttér az nálam pl. a harmadik a karakter és a történetvezetés után.
De elfogadom, ha más máshogyan dolgozik!
január 16th, 2009 at 19:50
Üdv!
Thompy!
Emberemlékezet óta nem mondta nekem senki, hogy túlzottan optimista vagyok! Köszönöm szépen, nagyon jól esett. Úgy látszik kezdek kilábalni az évek óta tartó depressziómból.
Ha bárkit megkérdezel a környezetemben azt fogja mondani, hogy nálam pesszimistább, búvalba…ottabb embert még nem hordott a hátán a föld. Az igazság az, hogy szerintem mindenkinek vannak fekete,fehér és szürke időszakai. Az én életem most épp a szürke fázisban van, egy hosszab fekete után. És mi ebből a tanulság? Attól, hogy felvázolok egy optimista jövőképet egy készülő sci-fi íráshoz, még nem biztos, hogy az megegyezik az én privát életfelfogásommal. Viszont tudok elvonatkoztatni. 
Az idézett mondatomhoz pedig annyit fűznék csak hozzá, hogy akinek 35-40 éves korában is magyarázni kell az élet dolgairól, az, az én mércém szerint nem éri el az átlagos IQ-t és/vagy bölcsességet. Mielőtt pedig szétoffolnánk ezt a remek kis topicot, szenteljük figyelmünket inkább a feladatnak.
Tehát: gravitációs mező manipulálása.
Elsőként én is az űrhajózásra gondoltam és a Föld légteréből való könnyebb kijutásra. De attól, hogy sci-fi, még nem kell elhagynunk a bolygót és távoli világok felé repülnünk. Inkább képzeljünk egy, a föld felett lebegő várost! Vagy akár többet is. Itt élhetnek a kiemelkedettebbek, míg a pór nép marad a földön. A lebegő városok között pedig “null-gravitációs” légijárművekkel közlekednének, amik nem fogyasztanak semmilyen üzemanyagot. Hozzátenném, hogy szerintem az aljanép sem fog visszasülyedni a középkorba, hiszen miért felejtenék el a tudást amit addig megszerzett az emberiség? Ehhez egy világméretű kataklizma kellene ahol az ég egy adta világon minden elpusztul. De amíg marad egy könyv vagy egy fálj amiben le van írva, hogy hogyan kell tankot vagy kenyérpirítót csinálni és akad csak egy valaki aki el is tudja olvasni, addig mindig lesz valaki aki meg is csinálja. A társadalom elitjének vezetőire inkább a kizsákmányolás lenne jellemzőbb. A mindenkori uralkodó osztálynak, mindig az az érdeke, hogy a társadalmában rend legyen. Az, hogy ezt diktatórikus vagy ál-demokratikus irányítással éri el, lényegében mindegy és állama válogatja. A köznép dolgozik és munkájának gyümölcsét az elit élvezi.
Lépjünk tovább. Ha alkalmazzuk Wyquin elméletét ( mindig is kiváncsi voltam hogyan ejted a nevedet: vájkin, vájkuin esetleg vigin? ), miszerint a fejlődés egyik alapja a gazdaság, akkor előbb-utóbb megjelennek a “mini” gravitáció-manipuláló eszközök és elterjednek az elit körében. Mert igény van rá és ebből lehet nagyot “kaszálni”. A jövő reklámja: Miért utazna null-gravitációs szuperjettel, mikor könnyedén repülhet akár Ön is! Legyen szuperman, érezze át az igazi szabadságot! Nem kell mást tennie csak felcsatolja ezt a roppant kényelmes övet és megvalósíthatja gyerekkori álmát! / Remélem nem voltam túl optimista! ;D /
Nézzünk pár konfliktus-helyzetet ehhez a szálhoz:
- ipari kémkedés két nagyvállalat között a technikáért /sok-sok feszültséggel/
- államok közti nyílt háború a légtér uralmáért /sok-sok vérrel/
- egy “alsó-társadalmi” titkos szervezet törekvése a hatalom megszerzésére a gravitációs technika elpusztításával /feszültség és vér egyben :D/
- esetleg magának a tecnikának a megszerzése és elérhetővé tétele a köznép számára
Egyelőre ennyi. Remélem hozzá tudtam tenni valamit a gravitáció manipulálásának ötletéhez.
Bye.
január 17th, 2009 at 13:05
Üdv!
Végre írt valaki, hogy újra regélhessek egy sort :)!
Fishblood, nem igazán akarom tovább csavarni az eszmefuttatásunkat, és szétoffolni a fórumot. Egyszerűen csak annyit mondanék.: Örülök, hogy mosolyt csaltam az arcodra és talán egy lökést adtam a világosabb nézetek felé :p!
Elméletem, amihez szívesen ragaszkodnék :).: A tudás és a technológia igen is könnyedén elvész! Nem azzal van a gond, hogy nincs meg a mikrónak a tervrajza, hanem az energia és az alkatrész megfizethetetlen számukra ;)! Az emberek vidéken már most is kutakat fúrnak és abból mosogatnak, fürdenek, csak a főzésre használják az ivóvizet. Akinek volt egy csöpp esze, az nem bombázta szét a fatüzelési lehetőségeit, akinek nem, az visszasírja manapság is!
Nézzünk csak egy mostani irányt. A gazdasági hiányt fejeljük meg egy nyersanyaghiánnyal. Az ipar leáll, megnő a munkanélküliség, az országok gazdasága összeomlik. Mostani időkben is rengeteg országban jelent gondot az ivóvíz, villamos energia, munkahely, stb. Azokban az országokban mit tapasztalni? Véreskezű diktátorok, átlagos intelligencia csökkenése, oktatás, kulturális értékek hiánya, stb. A mi elkényeztetett Európai létformánk képtelen elképzelni, hogy milyen lenne ezek nélkül! Jöhet a harmadik világháború. Ezer dolog mi kiválthatja az emberek visszatérését a gyökerekhez. A technológia hiánya nem katasztrófa, ha az ember értékrendje visszatér a normálisra. Hisz a szupermarketek eltűnésével felvirágoznak a piacok, gazdálkodás, stb. Az üzemanyag a gépi erő drágulásával megszűnnek a több hektáros gazdaságok, stb. Csak azok maradnak fenn, akik életrevalóak! Kihal a férgese. A kormányok összeomlásával eltűnik a szociálisan eltartott fogalom!
Visszakanyarodva a harmadik világháborúhoz, ami már a gazdasági válságok és nyersanyag hiány küszöbén törhetne ki, egyszerűen ellőnek mindent! A végső csatákban szinte nem hangzik fel puska zaja, szigonyokkal, kardokkal hajtják egymásnak az embereket. Ebből a labilis világból, kis képzelőerővel könnyedén csinálhatunk egy középkorra jellemző kultúrát. Ezt most nem is ragozom tovább, nem akarok untatni senkit :)!
A lebegő városok ötlete tetszik!
Az egyetlen gond az, hogy írónk ötlete nyomán, most találják fel, így még nem létezhetnek! Meglátjuk milyen ötletek születnek még, vagy mit akar Wyquin, és összemoshatjuk a dolgokat :)!
Egyenlőre ennyit írnék pluszba :)!
január 17th, 2009 at 22:40
Üdv!
Késő van és most értem haza a melóból, úgyhogy nem fogom részletesen kifejteni, de délelőtt láttam egy műsort a national geographic-on ami az időutazással foglalkozott, és most jön a lényeg: a gravitáció manipulálásával lehetőség nyílik az időutazásra! Ha valakit érdekel hogyan, esetleg később kifejtem amennyit felfogtam belőle, vagy nézze meg az ismétlést ha lesz, általában szokott lenni.
Szóval időutazás…hm…
január 18th, 2009 at 19:54
Üdv Mindenkinek!
Raves
Én alapvetően logikusan közelítem meg a karakteralkotást is, ami ugyebár nem feltétlenül a legcélravezetőbb módszer, viszont nekem csak így megy. Pech. Ehhez viszont érdemes kidolgozni a világot, és addig a felmerülő karakterötleteket csak nagy vonalakban leskiccelni, ugyanis a világ, a háttér komoly befolyással bír a karakterek tudására, helyzetére, társadalmi rangjára (amihez tudnunk kell, milyen társadalmi berendezkedésről van szó), foglalkozására stb. Amíg ezek nekem nincsenek meg, addig a karakteralkotásban hajlamos vagyok fehér foltokat hagyni, ami később bizonytalanságot okoz a használatukkor. Aki intuitíven, zsigerből érzi a karaktereit, annak ez nem szükséges, bár itt-ott talán nekik is segíthet. A magamfajta földhözragadt kockák viszont kénytelenek lépésről, lépésre haladni :-).
Thompy, Fishblood
Na, itt aztán komplett regények keletkeztek hirtelen :-). Igazából nem vagyunk olyan messze egymástól az ötletek terén, sok minden nálam is megjelent. A végeredmény ugyan más irányba mozdult el, de ez csak azt mutatja, hogy még hasonló részek esetén is mennyire más lehet az egész, ha más rakja össze.
A végeredmények különbözőségét az eltérő problémák okozzák, amiket fontosnak tartunk. Ti a jelen más gondjait vetítettétek a jövőre mint én, és némiképp más eszközökkel is dolgoztatok.
Ami egyáltalán nem gond, sőt, úgy vélem az egy hét múlva esedékes idővonal bejegyzésnél majd érdemes lesz ezeket a társadalmi és politikai előrejelzéseket ismét elővenni, hogy lecsiszoljuk az érdességeket az elméletemről.
Amit én beépítettem a történelemből, és talán ti nem, az a második világháború utáni Marshall-terv. Ez csak egy apró adalék a nagyhatalmak viselkedéséhez, ami esetleg a végletes eltávolodást a gazdagok és szegények között mérsékelheti vagy megállíthatja.
De ezt majd később. Ami most következik, az a technoblabla, és szerepe.
A nevem. Mindenki, aki eltűnődött már rajta, hogy is ejtik, jól vésse az eszébe a bizonytalanságát. Az az elvetemült, aki ilyen neveket talál ki a műveiben, ítéltessék arra, hogy a lelke örökkön örökké ilyen szavak fonetikus alakját gyártsa le szótárakhoz!
Egy nagyon korai, és istennek hála örökre titokban maradó zsengém egyik főszereplőjét hívták eképpen, a kiejtése cirka: vikvin. És azóta igyekszem ilyeneket nem kitalálni :-D.
Üdv: Wyquin
január 19th, 2009 at 17:56
Nekem két dolog jutott eszembe hirtelen a gravitációs mezők mapipulásáról a fentieken kívűl:
1. Maga a módszer valószínüleg magát a teret is tudja manipulálni, legalábbis annak egy bizonyos részét. Számomra ugyanis a mező manipulálása inkább ezt jelenti, mint az ellentétes irányú, vektor szerű gravitáció manipulálást, ami tulajdonképpen “szimpla antigravitáció”. Ebben sokkal több fantáziát és lehetőséget látok. Nem kellenek többe szilárd elválasztó falak, gyökeresen megváltoztatja a közlekedési szokásokat és ha nincs elég hely a túlnépesedés miatt, hát térgörbítünk egy újabb lakóhelynyit a tenger fenekén, vagy éppen az űrben. Nyersanyag hiány sincs többet, írány a hold a gravitációs alaguton át.
2. A másik inkább a cselekménnyel kapcsolatos. A hatás-ellenhatás elvből következően ezzel a nagy gravitáció manipulással sikeresen felboritják a föld - de akár az egész naprendszer - “gravitációs háztartását”. Naprendszernyi méretű ökokatasztrófa közelít, jöhet a világmentő csapat
január 22nd, 2009 at 14:58
Üdv!
Kérdésem a bloggazdához: A tudományosság megtartása mennyire cél? Értem ezalatt, hogy pl. a hagyományos értelembe vett lebegő város nem megvalósítható komoly energiabefektetés nélkül:
-Ha teljesen megszüntetjük a tömegét, akkor semmi nem tartja a Földön, de még a naprendszerben sem. Ezt ellensúlyozni meg nehéz, hiszen a Föld másodpercenként kb. 30 km-t tesz meg a Nap körül, és akkor még nem beszéltünk a forgásáról.
-Ha csak lecsökkentjük a tömegét: Az úgynevezett geostacionárius pálya (, azaz egy olyan pálya, amely a Földröl rögzített) a test tömegétől függetlenül 35786 km-re van. Magyarán jócskán kint az űrben. Ráadásúl semmi haszna sincs a tömegcsökkentésnek.
január 22nd, 2009 at 15:42
Üdv Mindenkinek!
Kanda
A kérdés, és az indoklás is teljesen jogos. Valójában ez már nem is annyira a tudományosságról, mint a logikáról szól. Tökéletesen igazad van, jelen viszonyokat feltételezve nincs értelmes magyarázat egy lebegő város létrehozására.
Természetesen el lehet képzelni olyan kényszerítő erőt a történetben, ami szükségessé teszi egy ennyire energiapazarló megoldás létrehozását, de azt nagyon meg kell indokolni.
Épp ez a lényeg, bármilyen tudományos vagy áltudományos háttér összeállítható, amíg az ember a logikát és a történeti hihetőséget szem előtt tartva dolgozik.
Azért én szeretem a tudományosan nem kapásból megcáfolható háttereket, de ez már csak az én perverzióm :-D.
Üdv: Wyquin
január 22nd, 2009 at 20:02
talan valamelyik gibbson konyvben, vagy hasonlo cyberpunkban volt new york folott egy kupola, amit az alatta termelodo ho es annak kiaramlasa tartott lebegve a varos folott. affele holegballon es legparnas keresztezes volt. szoval nem biztos, hogy csak antigravitacio modszerrel lehet egy varost lebegtetni.