írta: Wyquin , jan 26
Térjünk vissza a fiktív idővonalhoz!
Pár évtizeddel később, úgy harminc év elteltével újabb áttörés következett be fiktív jövőnkben: néhány tudós, katonai (persze, mi más!) projekt keretében rájött, hogy az eltérő sebességgel forgó elektromos és mágneses erőterek képesek nem gömb alakú gravitációs mezőt is létrehozni. A jelenség nem lineáris, és rendkívül bonyolult hullám-interferencia hatással működik. Jó ideig nem is sikerült használható effektust kihozni a felfedezésből. Jelenünk után száznegyvenöt évvel végül sikerült meghatározni egy kínkeservvel összehozott, jobbára működő számítási modellt, amely képes volt egy tárgyat fénysebesség fölé gyorsítani úgy, hogy a végén ugyanúgy nézett ki az „alany”, mint a kísérlet elején.
A felfedezés forradalmasította az űrutazást. Mint említettem korábban, a Földnek komoly problémákkal kellett szembenéznie eddigre. A környezetszennyezés mértéke ugyan nem nőtt tovább, azonban a fosszilis tüzelőanyagok használata nem is csökkent jelentősen. A vegyi úton előállított termékek aránya egyre nagyobb lett, a melléktermékek jó része itt maradt a Földön, noha történtek próbálkozások a világűrbe, vagy a Holdra juttatásukra is. Ezek persze nem nagyon voltak gazdaságosak, így nem is terjedtek el különösebben. A túlnépesedés is egyre komolyabb problémát okozott, elvégre kilencmilliárd ember táplálása az adott körülmények között egyre kevésbé volt megoldható. A globális felmelegedés szószólói megkönnyebbülten törölgethették a homlokukat, mert a régóta hajtogatott veszélyek végre kezdtek megjelenni. A tengerek szintje lassan, de biztosan emelkedett, egyre több problémát okozva a termékeny, tengerparti síkságoknak. Elsősorban itt nem arra kell gondolni, hogy Hollandiát elöntötte a víz, hanem hogy egyre nagyobb gondot okozott a talaj- és belvíz a mezőgazdaságnak.
Így aztán, mikor a gravitongenerátorok teljes kutatási anyagát a pontos számításokkal egyetemben a projekten dolgozó tudósok közül néhány nyilvánosságra hozta, elég nagy vihart kavart a lépés. Az egy dolog, hogy legtöbbjük hamarosan vagy börtönben, vagy a temetőben volt, de miután a vezető nagyhatalmak megkapták az eszközöket, hogy más bolygókat is elérjenek, az események felgyorsultak. Eszelős összegek vándoroltak az exobolygó kutatással és az űrhajóépítéssel foglalkozó cégekhez. Néhány szakma hirtelen felértékelődött, bizonyos nyersanyagok ára felszökött, kisebb helyi háborúk törtek ki bányák és egyebek birtoklásáért.
Viszonylag gyorsan, alig húsz év alatt sikerült az első hajókat megépíteni és felküldeni. A mezőmanipulálás trükkje segítségével olyan erőtereket lehetett létrehozni a hajótestek körül, amik jelentős taszító erőt fejtettek ki minden elektromosan vagy mágnesesen töltött testre. Megfelelően erős mező esetén az elektromágneses hatás a legjobban fókuszált lézersugarat is úgy szórta szét, mint van Allen-mező a kemény sugárzást. (Fizikában járatlanabbak számára: A Földet egy nagyjából fánk alakú mágneses mező veszi körül, ami a napszél egy részét csapdába ejti , mielőtt elérné a felszínt.)
Így hát a katonai megoldások jobbára kimerültek a szabotázs kísérletekben. Nem is ez volt a legfőbb gond, hanem az energia. Ahhoz, hogy elégséges méretű szállítóhajót lehessen kellő sebességre gyorsítani, valami eszelős mennyiségű energiára volt szükség. Szegény nagyhatalmak persze igyekeztek, de nem sokkal jutottak túl a „sok kerozin kő’!” szakaszon. Mivel bizonyos kutatásokra sem idő, sem pénz nem maradt, az új utak keresése némi tudósi és politikusi szűklátókörűséggel ötvözve megest elmaradt.
Ami pedig maradt, az nem más, mint a jó öreg nukleáris energia. Nah, ez aztán nagy buli, veszélyes is, sugároz is, bazi nagy is, előbb-utóbb elfogy. Hát, ha kicsi is, sárga is, savanyú is, de legalább van, gondolták kitalált ükunokáink, és nosza, elkezdték építeni a nukleáris meghajtású hajóikat.
Rusnya egy dögök lettek, az tuti, de úgy száznyolcvan év múlva elkészültek az első telepes hajók. Addigra az exobolygó kutatók hét potenciális, elérhető, lakhatósággal kecsegtető planétát azonosítottak, így megkezdődött az űr gyarmatosítása is.
Nem mintha nem lenne előre megjósolható bizonyos viselkedés, ami szuperhatalmakra jellemző, de akkor se tudom az egész bolygókat lestipistopizó, sértődős gyerekeket idéző részletet kihagyni, szóval a következőt vizionálom.
Bár igencsak korlátozott számú telepest tudtak a bolygókra juttatni, mégis minden csillagközi hajóval rendelkező hatalom úgy gondolta, hogy bizonyos bolygók kizárólag az ő tulajdonát képezik. Ez a szemléletmód nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta az esetleges fejlettebb létformák jogait saját bolygójukon, de végül is az indiánok csaknem kiirtása óta alig telt el pár évszázad, nem várhatjuk, hogy képzelt leszármazottaink a Föderáció nemes alapelvei szerint éljenek, nem?
Jó szokások szerint a nagyhatalmak kvázi felosztották maguk között a bolygókat, hogy nehogy valami probléma legyen, majd rögtön törni kezdték a fejüket, hogyan lehetne mégis kijátszani az egyességet.
Nos, mivel a hajók mindegyike hihetetlenül mély gravitációs kutakat gyűrt a tér szerkezetébe, mozgásukat a megfelelő berendezésekkel érzékelni lehetett. Ennek persze megvoltak a maga korlátai, a gömb alakban terjedő hatás erőssége, akárcsak a sugárzó hő mennyisége, a távolság harmadik hatványával fordítottan arányos, és most maradjunk annál a hipotetikus törvényszerűségnél, hogy a tér szerkezetében bekövetkező változásoknak nincs sebességük, látszólag azonnaliak, viszont a távoli pontokra gyakorolt hatásuk a fent vázolt módon számolható. Ezzel kiküszöböljük, hogy tőlünk nagyon nagy távolságra történő eseményeknek érzékelhető befolyásuk legyen ránk, viszont lehetővé tesszük, hogy a hajóknak ne vakon kelljen repülniük, valamint megszüntetjük a semmiből lecsapó űrflották rémképét, amely teljesen új hadviselési formát követelne. Megjegyzem ez is egy szép feladat, de mivel azt szeretném, hogy ez a történet elsősorban ne az űrcsatákról szóljon, inkább most kihagynám.
Egyébként, ha nem szögezzük le számszerűleg, hogy a térdetektorok milyen távolságon belül érzékelik a hajók gravitációja okozta torzulásokat, akkor később még simán be lehet tuszkolni a sztoriba ezt az elemet is.
Szóval, a Föld kellemesen trágyadomb kinézetet öltött, a néhány ezer kiválasztott elhúzott más bolygókra, a többiek meg szívtak tovább. Ez persze nagyon nem tetszett az itt maradottaknak, ámbár a többségnek nem volt lila gőze sem, hogy a távoli bolygókon milyen nehézségekkel kell szembenéznie az elsőknek.
Nos, nehézség az volt bőven, páran meghaltak, egy-két űrhajó eltűnt, de a programok alapvetően működgettek. Száz év alatt egész szép populációt sikerült a hétből öt bolygón létrehozni. A maradék kettőből az egyik úgy sugárzott, mint kalózrádió az első adásnapon, így az odaküldött hajó visszafordult, a másik pedig három hajó legénységét tüntette el nyomtalanul, így a negyedik expedíció már csak arra kapott parancsot, hogy a három hajót bolygó körüli pályáról távvezérléssel indítsa el, és hozza vissza. A legalaposabb vizsgálat sem derített ki az égvilágon semmit az okokról, így kellő fertőtlenítés és egyebek után a három hajót máshová irányították, a negyedik expedíció tagjait kitüntették, titoktartásra kötelezték, és szétszórták a lehető legtávolabbi helyekre.
folyt. köv.
január 27th, 2009 at 00:39
Nekem az szúrja csak a szemem, hogy túl nagy léptékben telik az idő. Ahhoz hogy a leírt változások bekövetkezzenek nem kell többszáz évet várni, jó ha 100 évünk van addig.
Meg 180 év mire a telepes hajók is elkészülnek. Piff. Nézd meg hol voltunk 180 évvel ezelőtt. Na, még ennél is nagyobb változások lesznek a maihoz képest 180 év múlva.
január 27th, 2009 at 00:40
Illetve nyilván a maihoz képest 180 év múlva is nagy változások lesznek.
Szóval a hajóépítések között eltelt 180 évre gondoltam eredetileg, csak kezdek tompulni.
január 27th, 2009 at 09:27
Érdekelne az egész politikai-gazdasági háttere; az eszköz (hogy pontosan hogyan hidalod át a fénysebesség, mint limitáló tényező problémáját) kevésbé fontos, mint hogy mik voltak azok az erők, amik odáig juttatták a Földet, hogy a túlnépesedés, környezetszennyezés eszméletlen nagy erőforrásokat és pénzeket felemésztő gondjai mellett további irdatlan pénzforrásokat fordítsanak (és kik? összefognak az országok? vagy a kiváltságos első világbeliek indulnak útnak az ismeretlenbe? vagy épp ellenkezőleg: a szegény harmadik világbelieket paterolják ki telepesként a várhatóan zord körülmények közé?) az űrhajóépítésre.
Kérdés az is, távoli naprendszerek bolygói miért tűnnek így messziről vonzóbbnak, mint a Naprendszer saját bolygói és holdjai. Nehéz és bizonytalan körülmények mondhatni a szomszédban is vannak.
Gazdasági kérdés: MIért éri meg méregdrága űrhajókkal kevés (várhatóan gyorsan haló) telepeseket küldeni távoli bolygókra, amikor a Föld túlnépesedési problémájára ez kb. annyira válasz, mint kimerni egy kanálnyi vizet az óceánból? Hacsak nem tudnak irdatlan néptömegeket eltüntetni így a bolygóról, ez nem megoldás a felvázolt problémákra, hanem luxus, amit nem biztos, hogy a felskiccelt Föld megengedhet magának.
No, ezeket a magyarázatokat hiányolom, és szerintem ezek egy lépéssel előrébb vannak, mint a hajtómű problémája. Előbb határozzuk meg, mi alakítja ki a szétterjedés igényét, és aztán keressünk megoldást arra, hogyan lehet szétterjedni az űrben. Lesz ilyen poszt is?
január 27th, 2009 at 15:44
Üdvözletem!
Egyet értek, hogy nagyon fontos a háttér, és a törvények (technoblabla) logikussága, mert úgy nem építkezhetünk, hogy kihagyunk egy szintet. Ellenben nem tartom reálisank a problémára azt a megoldást, hogy elköltözünk. Ha éppen már kész lenne a technológia, és csak be kéne pattanni a hajóba, és ott vagyunk a kész kolónián, akkor remek megoldás.
De ha még 180évet is kell várni…
Annyi idő alatt valószínűbb, hogy a föld helyzetét oldják meg, és valószínűleg inkább erre koncentrálnak. Inkább mentsük meg a földet és az emberiséget, minthogy, egy tökéletesen bizonytalan lehetőségbe áldozzuk fel a maradék erőnket.
A leírásból az jön le, hogy az egyetlen technológia, ami fejlődött napjainkhoz képest, az a gravitációs technológia, és a paraszt még mindig trabanttal jár dolgozni.
Valószínűbb hogy ennyi idő alatt, már nem kőolajjal működő gépeket használunk, hanem átáltunk első körben az elektromosság alapú dolgokra. A megújuló erőforrásokra, és brutális méreteket öltött az atomerőművek száma.
Tény: Megnövekszik az energia igény. Az atom energia elég sokáig húzhatja ki, ha van elég ércünk hozzá.
A gravitációs technológiával párhuzamosan fejlődhetett volna a többi űrtechnológia, ami lehetővé tehetné a naprendszer többi bolygóinak erőforrásainka kiaknázását, ami további erőforrásokat jelent, még ha nem is leszünk olyan fejlettek, hogy kolonizáljuk az említett égitesteket.
Feltalálhatták volna a fúziós energia megszelídítését, mégha nem is a hidegfúziót, de akár a gravitációs technológiával ötvözve valamiféle kevésbé hatékony, de mégis hatalmas erőforrásokat rejtő fúziós technológiára tehetne szert az emberiség.
Számomra a legfőbb problémának ezek a dolgok tűnnek. Valósznűbb, hogy az energia kutatásába, és egyéb erőforrások megtalálásának keresése lesz a legnagyobb gond, és olyanról, még álmodni se nagyon mernek, hogy más bolygóra menjenek. (Ha még egy alapvetően megfelelő környezetű szennyezett bolygót, mint a Föld sem tudnak lakhatóan tartani, hogy akarnak fényévekkel távolabb, támogatás nélkül teljesen “nyers” bolygókon akár egy vekni kenyeret is megtermelni?
Továbbá, ha egy első részlet el is megy, mindenképp szükséges a támogatásuk, ami a földről nem valószínű, ha végesek a készletek, de hány év kell hogy egy kis telep pár ezer emberrel olyan hajókat gyártson, mint amivel érkeztek?
Pár ezer ember nem elég egy egészséges génállomány kialakításához, bár ezt a technológia, és génsebészet megoldhatja.
Felmerült bennem az-az ötlet, ahogy a post-ban is, hogy a földiek rájöttek, hogy utolsó erejükkel nem saját életüket, hanem pár kiválasztott életét mentették meg. Ez valószínűleg egy nagyobb háborúhoz vezet, amit jó kevesen élnek túl. A megmaradt keveseknek viszont hirtelen sok erőforrásuk maradhat, akár egy újabb gyarmatot hozhatnak létre, lesüllyedhetnek a barbarizmus szintjére, vagy éppen megmenthetik a földet…
Na de ez utóbbi ötletekkel már csak tovább vittem az alap gondolatokat.
Elnézést a hosszú szórágásért, remélem siekrült némi építő jellegű gondolatot is felvetnem.
Godfrid
január 27th, 2009 at 18:51
ha jol vettem le a lenyeget, nem a tulnepesedest akarjak az urhajokkal megoldani, hanem a kivaltsagosok elkoltozni a pusztulatbol egy tiszta, jobb helyre. onnantol ok mar magasrol tesznek arra, mi is maradt mogottuk a foldon.
a naprendszerben levo bolygokat terraformalni kellene, vagy elhetnek kupolakban, vagy egyeb zart terekben. nyilvan egyszerubb egy fold tipusu, megfelelo atmoszferaval es eleve lakhato(nak tuno) bolygora menni. ha nem a gazdagokrol es a kivaltsagosokrol lenne szo, akkor ugye siman atzsuppolhatnak a “felesleges” embertomegeket a kornyezo bolygokra, holdakra. ok talan meg orulnenek is ennek. ellenben a tavozok csak magukra gondolnak elsosorban es a relative jo foldi eletkorulmenyeiket akarjak elcserelni egy meg jobbra.
január 28th, 2009 at 09:24
Azért azt nyugodtan elfelejthetjük, hogy bárhol máshol földivel egyenértékű (vagy akár a szennyezett Földével egyenértékű) környezetet találnának az emberek. Úgy fejlődtünk ki, hogy az elemeket a Földön található arányban viseljük el, akár a levegőben, akár a táplálékunkban és a vízban; már egészen kis nyomelemkoncentráció-változások is súlyos betegségekhez vezethetnek. Előállítani bárhol máshol az ideális környezetet jóval nagyobb energiabefektetés (főleg, hogy csak annyi eszközre lehet támaszkodni, amennyit űrhajóval elvisznek), mint kipucolni a Földet. Mert ha már terraformálni tudunk, miért is nem alkalmazzuk a terraformálás előnyeit a saját bolygónkon…?
(Erre létezhet magyarázat, csak még nem hallottuk.)
január 28th, 2009 at 10:11
Tiszteletem!
Kissé csalódott vagyok a fejlemények tekintetében, bíztam benne, hogy a földön játszódik a történet. Legalább is az első regényekben :)! Már sorozatról álmodok :D! Szóval a hosszú - hosszú bejegyzésekben taglalt lehetőségeket szinte nem is láttam megjelenni.
Abban egyetértek, hogy a távozó telepesek külső marketingben a föld túlnépesedésére, elszennyeződése ellen tesznek lépéseket. Valójában azonban a politikai elit leszarja a pórnép problémáit és egy élhető, nyersanyagokban gazdag bolygóra költözzenek, csak ez számít! Hisz sem lehetőségükben, sem tervükben nem áll a föld és népességének megmentése. Ki is mondtam a választ a sok kérdő szóra, miért nem a földet húzzák ki a szarból?! Mert a nyersanyag készleteket felélték! A maradékot főleg ennek a projektnek köszönhetően! Tehát a föld “élhető” marad, de jelentős lemondások és visszafejlődések árán! Gondolkodjunk nagy politikában. Napjainkban is mindenféle szar köntösbe bújtatott háborúkat vívnak olajért, gázért, piacért. Szóval egy bizonyos szinten felül egy nyersanyagokban gazdag bolygó megszerzése, elfoglalása, birtokbavétele sokkal nagyobb érdek mint a föld megmentése.
Napjainkban is pár önkéntes, adakozó, és egyéb “egyéni” kezdeményezés nyomán menekítenek meg pár afrikai éhezőt, egyszerű betegségekben szenvedők életét! A nagyhatalmak, most sem szakadnak bele az ottani helyzet javítására. Leszarják. Irakba kellett menni kamu indokkal, az olajért és az újjáépítésért teljes körben Amerikai cégek végezték ;). Sok Amcsi nyavalyog a háború miatt, de többek között az mentette meg a gazdaságukat, hogy a mostani szintre jusson évekkel ezelőtt! Szóval senki ne dédelgessen itt dajkameséket. Marketingben, szóban létezik az együttérzés, jó szándék, felelőség, valóságban azonban csak a pénz és az üzlet számít!
Egyetlen kérésem lenne, hogy a földdel is foglalkozzunk egy kicsit. Ne szökjön el a történet a telepesekkel együtt a földről!
Olyan hullámokat nem lovaglunk meg, amik itt fekszenek parlagon. Olyan, mintha minden csak a találmány körül forogna. Nem egy eszköz, hanem az események centruma. A találmányunk a fűszer legyen a levesben, ne a leves :)!
Legyen világháború, világméretű katasztrófa, népesség drasztikus tizedelődése, “vissza” fejlődése.
Üdv.: Thompy!
január 28th, 2009 at 11:49
Nincs idő a földet megmenteni, de van 180év kifejleszteni egy technológiát, és használni is, úgy hogy közben emberek százezrei dolgoznak a projekten, hatalmas erőforrásokat emészt fel, és egyetlen embernek nem tűnik fel, nem lesz lázadás, nem lesz világháború. Na, én ezt nehezményeztem kissé.
Hanna:
Legyünk jóhiszeműek, és feltételezzünk mégis találtunk hasonlót, és ezt még a kis hajócskákkal úgy-ahogy megfelelőre alakíthatjuk, mondjuk egy kolóniáét, talán kettőét, és hoppá hosszútávon megvan az ellentét is a gyarmatok között. Más erőforrások, más környezet, más fejlődési irány. Mondjuk az egyiket szerintem nyugodtan ki is húzhatjuk hogy kihalt, és mondjuk az ő gyarmatul bár közel lakhatatlan bizonyos anyagokban, -amiről még nem is tudnak a többiek - igen gazdag. Megvan egy későbbi terület, amiért a gyarmatok harcolhatnak.
Sőt tegyük fel, hogy minden hajó igen értékes (mert az eddigiek tanulsága szerint az). Egy hajó erőműve lárja el a telepeseket árammal, a korai szakaszban, amíg a hozott felszerelésből nem építenek eleinte primitív erőműveket. Feltételezem, hogy a terraformálásra fordított eszközök igen sok helyet foglalnak, és a rakomány jelentős hányadát ezek teszik ki. A populációt hosszútávon génmanipuláció útján, tudják fenntartani, mondjuk az első 1000 évben, de talán 2000 is kell, hogy az eleinte lassú népességnövekedés felgyorsuljon.
Mindenből a minimális mennyiség áll a telepesek rendelkezésére, és ha az elitet hozták el, és kevesebb tudóst, értelmiségit, akkor a munkaerő is meglehetősen alacsony, és hamar változások álhatnak be a hatalmi berendezkedésben.
Ha valami meghibásodik egy telepen, és nem tudják megjavítani, akkor vagy elveszik egy másiktól, márha el tudnak jutni oda, vagy elcserélik, vagy meghalnak.
Itt le is írhatunk statisztikai veszteségnek még 1-2 gyarmatot, szóval a kezdeti 7-ből már csak 4-5 maradt.
Azt hiszem ezek alapján talán egy gyarmat létesítése hasznosabb lenne, vagy még nagyobb nemzetközi összefogás következtébe mondjuk 10-15 induló gyarmat, aminek kezdeti lakossága 100-300ezer fő. A 15ből egyből leírhatunk bizonyos okok miatt mondjuk 5-6 csapatot: (nem értek oda; oda értek, de kiírtották egymást; oda értek, de nem az várta őket amire gondoltak; oda értek, de bekrepált egy fontos műszer; Oda értek, de egy másik csapat kifosztotta őket, így végük, vagy a barbarizmus szintjére süllyedtek.)
Így a későbbi gyarmatok közti politikának is valamivel nagyobb, színesebb az alapja, és még be se jöttek az idegenek, természeti katasztrófák.
Ismét elnézést a szócséplésért.
január 28th, 2009 at 12:38
Üdv Mindenkinek!
Hű, látom, beindult a találgatás.
Aztat mondjátok meg nekem emberek, miért övezi olyan látványos ellenérzés a technoblablát, ami aktívan megjelenik a történet jelenében, és miért e kételkedés nélküli elfogadása a hatszáz éves történelem szükségességének, mikor még nem is biztos, hogy a Föld egyáltalán szerepelni fog a történetben, legalábbis még senki nem kérdezett rá, kell-e ez az egész… hmm :-).
Na mindegy, a lényeg, hogy végre sikerült olyan témát találnom, ami többeket is érdekel.
Namármostan. Az én kiindulópontom (bár, tegyük hozzá, hogy a mi lenne, ha…, és a mi lesz, ha… kérdések megválaszolása bizonyos keretek között szükségszerűen szubjektív) az, hogy a logikának kisebb szerep jut a szociológia terén, mint teszem azt a fizikában.
Induljunk ki a jelenből. Milliárdokat költünk az űrprogramokra, milliárdokat költünk fegyverekre, milliárdokat költünk reklámra, milliárdokat költünk zenére, szórakozásra.
Ennyi pénzből finanszírozni lehetne az alternatív energiaforrások kutatását, a fejlődő országok gyógyszer- és élelmiszer-igényét.
A világ, sajnos nem így működik. Afganisztán virágzó paradicsom lehetne, ha a Szovjetunió és az USA hadserege költségvetésének ottani háborúba ölt részét arra fordították volna, hogy jóléti államot hozzanak létre.
Miközben Guinea a világ legnagyobb bauxit-exportőre, a világnak pedig nagyon is szüksége van a nem olcsó alumíniumra, Guinea a legszegényebb országok közé tartozik. Mibe kerülne felépíteni egy komolyabb alumínium kohót, és helyben előállítani a fémet, aztán azt exportálni jóval többért?
Nagyon is sokba, mert ez a lépés alapjában borítaná az aluipar jelenlegi egyensúlyát.
És Guinea talán fellázad az igazságtalanság ellen? Beszünteti a bauxit bányászatot? Dehogy. Akkor sokkal rosszabb lenne a helyzetük.
Na, ilyennek látom én a világot, amit nem a logika, nem segíteni akarás mozgat, hanem az önérdek.
No de gondoljuk tovább kicsit a dolgot, ha nagyon leegyszerűsítve is. Ha netán Guinea alumíniumot állítana elő, és azt adná el, neki több pénze lenne. A világ többi részén meg egy csomó alukohót bezárnának, az emberek az utcára kerülnének, az alumínium ára felmenne, sok termék többe kerülne.
Akár egy újabb gazdasági válságot is okozhat egy ilyen lépés, bár ehhez nem értek eléggé a témához.
Egy szó, mint száz, a gazdaság nem visel el drasztikus változásokat drasztikus következmények nélkül. Ha változnak is a dolgok, akkor változnak, mikor amúgy is nagy szar van, vagy pedig szinte észrevehetetlenül apró lépésekkel.
Ezért a hosszú időtartamok, ezért a látszólagos stagnálás.
Ráadásul a veszélyes kísérleteket nagyon sok előkészület előzi meg. Egy új gyógyszert piacra dobni állatira hosszú folyamat. Azért ilyen, hogy minimálisra csökkentsék az előre nem látott következmények lehetőségét.
A fénynél gyorsabb űrhajók kipróbálását is ezért nyújtom ilyen hosszúra. Ez remek eszköz a kormányok kezében, hogy reményt adjanak a népnek, de ha valami rosszul sül el, az nagyon súlyos következményeket von maga után. Ezért aztán csak apránként, mindent ötször ellenőrizve, már-már paranoiásan haladnak előre. A dolgok felét titokban tartják, a másik feléről hazudnak, a lényeg, hogy bármi történik, az irányítás maradjon az ő kezükben.
Ez a viselkedésminta húzódik meg a történések hátterében, erre alapoztam az idővonalat.
Folyt. köv., most megyek aludni :-).
Üdv: Wyquin
január 28th, 2009 at 15:59
Kedves Wyquin!
Mivel külön kérted az rpg-n, ezért ide írok.
Két megjegyzésem/kérdésem/véleményem is lenne, egy a bloggal, egy az iménti írással kapcsolatban.
A blog alapötlete nem rossz, azonban nem teljesen látom, hogy milyen logika szerint csöpögteted az információkat.
Első olvasásra úgy értettem, hogy abba engedsz bepillantást, hogy egy mű hogyan is készül el a kezdetektől. (Ezért kezdtem olvasni, mert ez komolyan érdekelne) Ezt viszont számomra cáfolja, hogy az idővonal elején kezded a storyt, és aztán végül fogsz elérni a kifejlethez, mert szerintem ez pont nem azt tükrözi, hogyan is pattantak ki a fejedből a fenti látomások.
Eredetileg valami ilyesmire számítottam: olvastam Egely könyvét, és nagyon megfogott a másneses térgörbítő izé, ami megkönnyítheti az űrutazást és így a világegyetem kolonizálását. Persze a gonosz multik rögtön elkezdik majd egymást gyilkolni a leendő bolygók kisajátításárt, stb, stb.
És ha ezek a fő pontok megvannak, akkor kezdi el az ember végig gondolni, hogy na akkor “hogyan is jutottunk ide?” “mennyi idő kelllett ehhez?” stb és szépen kitalálja a kronológiát.
A háttérről szóló első írásod megjegyzésrovatában kérdeztem, hogy miért éppen “Föld” és miért éppen “2682″. Ez azért volt érdekes számomra, mert kizártnak tartom, hogy így kezdődött volna a háttérfolyamat: hát legyen akkor föld 600 év múlva. Mivel is töltsük ki az időt? Hmm hmm… gravitációgörbítő izébigyusz?
A bloggal kapcsolatban egy másik kérdésem is van. A fentiek alapján úgylátom, hogy a sci-fid nagy része kész, és ebből csöpögtetsz morzsákat. Amennyiben így van, van valami értelme, hogy beírják az öteleteiket ide az emberek? Fog valami változni? (Pl rájössz, hogy: huh lehet elég tényleg csak 80 év, és nem is itt fog játszódni a story, és átnevezed a honlapot Mars 2092-re?
)
A cikkekkel kapcsolatban is tennék egy megjegyzést. Az előző technoblablás cikkedet sokan támadták, hogy ez felesleges, és nem szükséges az olvasáshoz.
Ebben részben talán igazuk van, viszont én azzal értek egyet, hogy csak az olvassa ezt a blogot, aki nem magára a scifi-re, hanem annak - Wyquin általi - születési fázisaira kiváncsi. Így tehát a szerzőt nem lehet azért kritizálni, hogy a saját gondolatait veti monitorra, legfeljebb ötletelni, hogy az idővonalvban mi lehetne jobb/tartalmasabb.
Ez volt a véleményem az előző írománynál. A mostani viszont számomra sokkal nehezebben emészthető. Biztos vagyok benne, hogy nem nagy szórakozás ezt így leírni, és ezért magadnak és a közönségnek is próbálsz lazább, könnyebb hangot megütni. Ennek ellenére viszont szerintem ez sok helyen a magyarosság (már ha van ilyen szó, de ha nincs akkor is remélem nem leszel olyan mint az ide írók és megérted mire gondolok
) rovására megy, ami (akartam íri, hogy “nem szép”) nekem nem jön be annyira.
Mire is gondolok:
“a Földnek komoly problémákkal kellett szembenéznie eddigre.”
pl: ekkor a Föld már komoly problémákkal nézett szembe.
“Az egy dolog, hogy legtöbbjük hamarosan vagy börtönben, vagy a temetőben volt”
börtönbe vagy temetőbe került…
“lakhatósággal kecsegtető”
emberi élet számára is megfelelő
Ezen felül pedig vannak bene számomra erős stílusvátások:
“az új utak keresése némi tudósi és politikusi szűklátókörűséggel ötvözve megest elmaradt.”
megest - ismét?
Ezeket csak azért írtam le, mert nincs arról szó, hogy nem kedvelem a stílusodat (mint amivel szoktál védekezni, hogy: bocs, ha nem jön be ez van).
Mert igen is kedvelem a stílusod, de ez a mostani írás stilisztikailag nagyon lazára vett, nagyon erőltetettnek tűnik, mint ami úgy készült, mintha a fogadat húznák.
Röviden ennyi. Minden fenti SZVSZ.
Remélem a bloggal kapcoslatos felvetéseimre írsz valamit.
SAS
UI: Én a rpg.hu-n olvastam az anyagot, de szörnyen egybe van a szöveg, legalább a bekezdések között lehete egy-egy üres sor.