írta: Wyquin , feb 2
Nos, mint azt előző válaszbejegyzésemben írtam, apró lépésekkel elkezdődött az exobolygók gyarmatosítása. Ez évtizedekig tartott, és a különleges körülmények között különleges döntések születtek. Többek között, hogy a Föld számára ehető élelmiszereket lehessen termelni, kénytelenek voltak kissé lazítani a genetikai kutatásokat gúzsba kötő szabályozáson, és az idegen élőlényekkel kapcsolatos kutatások (ismeretlen baktériumok, vírusok, mikrobák) is szabadabb hozzáállás követeltek meg. Mintegy kétszázharminc évvel jelenünk után nagyjából sikerült az alapvető problémákat megoldani, és ehető élelmiszereket előállítani, amik nagy valószínűséggel semmiféle kellemetlen, hosszútávú mellékhatással nem jártak.
Hamarosan áramlani kezdett a Földre az élelem, hús, gabona és zöldségek formájában.
Persze nem minden nagyhatalom kezelte egyforma fontossággal ezt az irányt, viszont mindegyiküknek voltak más projektjei is. Az élelmiszer termelés mellett ásványkincseket, idegen létformákat és természetesen új, lakható bolygókat is kerestek.
Némi időbe telt, de találtak is, és nagyjából itt kellett ráébredniük a nagyhatalmaknak, hogy nincs sok értelme hét bolygón civakodni, amikor két-három planéta benépesítéséhez sincs elegendő lakosság (az odaszállításuk lehetetlenségéről nem is beszélve), ráadásul szemlátomást ennél lényegesen több bolygó van “karnyújtásnyira”.
Eddigre azonban arra is ráébredtek a Föld kormányai, hogy ekkora távolságokra a szigorú és diktatórikus irányítás nem nagyon működik megbízhatóan. Kicsit későn, mert nagyjából háromszáz évvel jelenünk után a gyarmatok fellázadtak.
Lehet, hogy van valamiféle törvényszerűség, ami a gyarmatok és a lázadások között fennáll, valamint egy olyan, ami gyarmatok lázadása és az anyaországon belüli forradalmak közötti összefüggést írja le, mindenesetre itt valami ilyesmi történt.
A Föld nagyhatalmai egyszerre vesztették el az irányítást a gyarmatok, a gyarmatokon tartózkodó hajók, a saját országuk és a Föld környékén lévő hajók felett. Szinte egyszerre, szervezetten, a gyarmatbolygók beszüntették a szállítást, és egyetlen üzenetre sem válaszoltak.
A Földön persze nyomban kitört az éhezés rémétől rettegő lakosság körében a pánik, ami hamarosan világméretű zavargásokká fejlődött. A Föld visszahívta a hajóit, amiket még tudott, hogy személyzetük segítse a rendfenntartást.
A terv nem volt a legsikeresebbek közül való, a hajók nagy részét vagy elfoglalták, vagy maguk álltak a lázongó lakosság oldalára. Eddigre összesen körülbelül hetven hajó volt üzemben, ebből negyven volt képes több, mint tízezer fő befogadására. Csak összehasonlításul, hogy lássuk, ezek a számok messze nem túlzóak, a Kitty Hawk, amely lassan ötven éve az USA egyik repülőgép-hordozó anyahajója, akár 5500 embert is képes bevetésre vinni. Hmm.
Na szóval, laza félmillió ember pattant meg a Földről, és ezzel mindenféle válaszcsapás lehetőségétől megfosztották a bolygót. Ez persze nem jelentett nagy változást létszámban, viszont igen komoly érvágás volt a tudománynak és a gyártásnak, ugyanis a tudósok, mérnökök, orvosok, kutatók igen szép számban hagyták itt a Földet és a nagyon szigorúan szabályozott életüket.
A nagyhatalmak egymásra mutogattak, néhol egymásra lőttek, és kis híján végleg megoldották a problémákat. Totális nukleáris háborúra végül nem került sor, de az összeomlott ellátási rendszer elvégezte helyettük a munka dandárját. Éhínség, fejadagok, jegyrendszer, statárium stb. Sok halott, jelentős visszaesés minden téren. Cirka tíz-tizenöt év alatt a Föld lakossága a felére csökkent. Aztán következett a konszolidáció hosszú-hosszú folyamata.
Persze kialakultak a nagyon jelentős társadalmi különbségek, voltak nagyon szegények, és voltak nagyon nem azok. Csak százötven év elteltével változott némiképp a helyzet. Az űrhajó építési programnak köszönhetően elég komolyan fejlődött a nukleáris energia polgári célú felhasználásának technológiája. Miután lassanként elfogytak az olcsón kiaknázható, szénhidrogén alapú energiaforrások, az alacsonyan fekvő területek pedig apránként elmocsarasodtak vagy víz alá kerültek, a legfőbb érték az energia és az élelem lett. A fejlett országok egymás után vezették be a születésszabályozási törvényeket, kitolták a nyugdíjkorhatárt. A kevésbé fejlett országok sorsa lényegesen kevésbé alakult jól, és sokkal változatosabb volt. Némelyikük megfelelő fekvése, termőföldje, ásványkincsei miatt afféle gyarmati státuszba került, miután az új bolygók nyújtotta előnyök megszűntek. A többiek apránként elnéptelenedtek, éhen haltak, vagy megpróbáltak összefogni. Egyik út sem volt egyszerű, és öt-hat generáció kellett, mire újra visszatért az elszakadás előtti életszínvonal. Addigra azonban a fejlett országok népessége már nem nőtt, ellenben a javaikat védelmező katonai éra ereje és befolyása igen jelentőssé vált.
Tulajdonképpen néhány, kényszerűségből együttműködő állam szövetségéről beszélhetünk, akik rájöttek, hogy ez az együttműködés igazából nem olyan rossz, sőt. A katonai műveletek összehangolása csökkentette a költségeket és növelte a hatékonyságot, ami minden katonai vezető titkos álma. Így aztán tulajdonképpen egyetlen egységes szuperállam jött létre, meg körülötte sok kisebb gyarmat ország, afféle másodrendű állampolgárokkal. És vele szemben a szegényebb országok maradékának szövetsége.
Eddig úgy háromszázötven-hetven év telt el, és van egy dipólus rendszerünk, jelentős erőkülönbséggel. Ahogy az már lenni szokott, az emberek erkölcsi érzéke és szociális érzékenysége a fotelban ülve, a jól fűtött lakásban, tele hassal hirtelen sokkal fejlettebb lesz. Így aztán a következő kétszáz év a lassú közeledéssel telt el.
Az EU-hoz való csatlakozásunk óta eltelt idő ugyan igazán nem sok, de kitűnően példázza, hogy egy jól működő gazdaság is milyen nehezen képes feldolgozni egy olyan terhet, amelyet egy másik, rosszul működő gazdaság jelent. Főként akkor, amikor a jól fejlett gazdaság megkíván néhány olyan alapelvet, amivel emocionálisan nehéz egyetérteni. A születésszabályozás, a fejadagok, az eleinte nem mindenkinek jó változások mind feltételei voltak a folyamatnak, amit igen nehéz elfogadni.
Persze ne higgye senki, hogy ezt csupa szívjóságból bármely hatalom megtenné másokért, ezért persze volt nem is olyan hátsó szándék emögött. Mire letelt a kétszáz év, a kétpólusú rendszer eltűnt, helyette egy egységes irányítású, látszólag demokratikus bolygót láthatunk, amely egyik legfőbb jellemzője a háromszázötven éve erősödő paranoia az elszakadt bolygók inváziójától. Az egyesülés után nem sokkal a Föld neki is lát a terjeszkedésnek. A technológia nem sokat változott az elmúlt háromszázötven évben, mindössze a maghasadáson alapuló energiaforrásokat cserélték le jóval nagyobb kapacitású és tisztább fúziós reaktorokra. Nem volt fejlődés a nano- és biotechnológiában, a genetikában, mert ezek mind szigorúan ellenőrzött területek voltak. A káosz idején persze akadt, aki ilyenekkel kísérletezett, ám a nem megfelelő háttér, képzettség vagy felszerelés miatt ezek rendszerint vagy sikertelenek voltak, vagy katasztrófába torkolltak. Egy-két komolyabb járvány, és egyéb szörnyűség után ezek a tudományok gyakorlatilag babonás rettegéssel övezett, az apokalipszist elhozó borzalmak lettek. És hát az elszakadás után alig maradtak, akik művelni tudták volna, merthogy a legtöbb, e téren tevékenykedő tudós egyszerűen megunta, hogy nem végezheti a munkáját, mert tiltások falába ütközik, és lelépett.
Alig egy évszázadnyi békében és egységben eltöltött fejlődés után a Föld ismét kilépett a csillagok közé. Aztán jött a pofára esés. A jól felszerelt, minden eshetőségre felkészült flotta az öt gyarmatbolygót kongó üresen találta. Pár ezren lézengtek bolygónként, és ezeknek sem volt semmiféle fogalmuk róla, hogy ki a fene jelent meg az egükön. Mindegyik bolygón csupán a „vissza a természethez” irányzat elvakult követői maradtak, és halál komolyan vették magukat. Semmiféle fejlett, csillagközi utazásra alkalmas technológiával nem rendelkeztek, művelték szépen a földjüket, szaporodtak, mint a nyulak, ami azért így sem jelentett igazán komoly fenyegetést a bolygókra nézve, ellátták magukat orvosilag olyan XXI-XXII. századi szinten, és nagyjából ennyiben ki is merült a tudásuk. Fogalmuk sem volt, hogy „bűnös elődeik” hova a túróba mentek, a Föld egy mítosz volt számukra, a pokol tornáca, ahonnan a „bűnös elődök” származtak, oszt ennyi.
A hadsereg persze nem sokáig ette a kefét, a korábbiakból okulva a derék farmereket behajtották egy rezervátumba, ez már amúgy is egy jól bevált módszernek számított, és nekiláttak kitermelni a bolygók erőforrásait, új városokat létesítettek stb. Azonban a múlt tapasztalataiból okulva katonai felügyelet alá helyezték a településeket.
Közben meglett az új mumus, a régi lázadók, akik azért hagyták el az öt gyarmatbolygót, hogy titokban, senkitől sem háborgatva szövögessék világleigázó terveiket.
A földiek exobolygó kutatókat és jól fejlett, hatalmas térdetektorokat telepítettek az új bolygókra, és vártak. Csakhamar siker koronázta az erőfeszítéseket, csillaghajók nyomaira bukkantak. A flotta felderítő egysége elindult, hogy körülnézzen, és ez volt az utolsó alkalom, hogy látták őket.
Legott problémássá vált a helyzet. Bár a gyarmatosok nyilvánvaló számbeli és egyéb hátrányokkal indultak, az új bolygók meghódítása pedig bizonyára elég sok kapacitást igényelt, nem elképzelhetetlen, hogy az elmúlt csaknem fél évezredben olyan technológiákra tettek szert, amikkel szemben nem tud a Föld védekezni. Új tervre volt szükség.
2682-t írunk, a terv megvalósult. Egy minden eddigit felülmúló, kolosszális alkotást adnak át a Föld körüli űrben. A négy kilométer átmérűjű űrállomás elindul a Hara bolygó felé, hogy felvegye teljes legénységét, és nekikezdjen egy minden eddiginél átfogóbb mélységi felderítésnek.
Ezzel az erősen Babylon 5-ös végszóval lezárjuk a fiktív idővonal nagy léptékű megvalósítását. Ám mivel az ördög az részletekben rejtezik, a következő bejegyzésben összedobjuk az évszámos, pár soros anekdotás, részletes idővonalat, hogy aztán be is fejezzük ezt a részét a projektnek!
február 2nd, 2009 at 12:40
“De mi van akkor, ha új helyen elölről kezdhetnéd az egészet, tudva az elkövetett hibákról, a következményekről? Egy új helyen, ahol a kezdetektől betartathatnád azokat a szabályokat az oda költözőkkel, amik szükségesek a hosszú távú fennmaradáshoz? Ahol olyan környezettudatos életmódot alakíthatnál ki, amilyenre itt is szükség lenne, csak éppen nem fog menni, mert túl sokan vagyunk, és túl rövidlátó szemléletmódban szocializálódtunk?”
Eddig Asimov, robotok nélkül.
Persze tudom, minden ötlet lopás, minden lopás egy új ötlet része.
De most komolyan, az egész gravitációs technológiából annyit tudtak kiszűrni, hogy fénynél gyorsabb hajók, slussz-passz kész? Eltelik hatszáz év, és a földi gondolkodás detto ugyanaz?
2300-ig, a már ma is eléggé kifinomult kommunikáció és médiatudomány nem volt elég ügyes ahhoz, hogy a gimnazisták által is megjósolható gyarmati területek elszakadásának problémáját kezeljék, pl egy erőteljes “Föld, az Anyabolygó kultusszal?”, speciális drog adagolásával, vagy erőteljes igényteremtéssel bizonyos csak Földi licence-el rendelkező tárgyakra?
Szvsz az “Előtérben a Háttér” kicsit félrecsúszott. Talán ez egy kicsit rossz kifejezés, inkább két szék közt a Földre esett. Egy hatszáz éves jövőbeli történetben jobban kéne koncentrálni a szociológiára, mint arra, hogy a gravitációs tereket ki lehet-e használni napfúziós, hiperforró plazma-anyag vákuumban való fenntartására. Persze, ez is fontos lehet majd valahol, mint a Robotika Három Törvénye, de ez még egyik karakterről se mondja meg, miért van ugyanazon a gondolatmeneten 2682-ben, mint 2000-ben. Az közel hétszáz év demokrácia?(??), női egyenjogúság, jóléti társadalom és fotelek. Háborúk, környezetszennyezés és nanovírus-járványok után? MÉG mindig nem tudjuk, mi az Ötlet, de ez eddig a legegyszerűbb, lineáris út ahhoz, hogy eljussunk egy sci-fihez, amiben nincs semmi, ami nem egy unalomig elcsépelt kérdést feszegetnek, egy unalomig elcsépelt módon.
Ha megnézem az elmúlt 100 év fejlődését és történéseit és felteszem, hogy bakugrás vagy zuhanás nélkül még száz évig hasonló a tempó, akkor mindez, ebben a 682-évben lezajlik kevesebb, mint száz év alatt. És máris nincs 682 évnyi olyan történelmi hátterünk, ahol ilyen mondatok:
“Így aztán a következő kétszáz év a lassú közeledéssel telt el.”
Mindezt csak azért mondom, mert a blog elején írtál a logika és a techno-blabla, meg a jól felépített háttér fontosságáról. Most ez a három szvsz három különböző irányba esik szét.
A javaslatom, hogy a hangzatos 2682 talán elég 2182-nek is. Az elején még elég rendesen megvolt még a “bizonyos nyersanyagok” feletti uralomért folytatott harc is és az ebből származó gazdasági következmények, itt a végén, ahogy közeledünk a történethez magához, minden egyre ködösebb, “ahogy-esik-úgy-puffan” érzést kelt.
február 3rd, 2009 at 08:09
Már kétszer nekiültem megírni a kommentet, aztán mindig szoptatni és/vagy pelenkázni kellett, úgyhogy nekirugaszkodom harmadszor is. Kár, hogy megjegyzést nem lehet piszkozatként elmenteni…
Szóval amin fennakadtam:
“Hamarosan áramlani kezdett a Földre az élelem, hús, gabona és zöldségek formájában.”
Ez szerintem nem lehet így… Iszonyú pénz és energia egy űrhajó egyik bolygóról a másikra mozgatása, az élelmiszerek jelentős százaléka pedig víz, ami nem igazán hasznos súly (nem véletlen, hogy a gyümölcsleveket is koncentrátumként szállítják a célországba és ott felöntik vízzel, így készül a “100%-os” narancslé. Ha már az élelmiszer a gond, a telepesek meg valamilyen oknál fogva irdatlan mennyiségeket bírnának előállítani belőle, szvsz sokkal gazdaságosabb egységnyi súlyú embert elszállítani a kajához, mint sokkal több egység súlyú kaját szállítani hozzá, méghozzá rendszeresen (mert az élelmiszer romlandó). A zabagépeket kell exportálni, nem a kaját importálni.
Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a telepekről a földi iparban nélkülözhetetlen ritka fémeket, erőforrásokat szállítsák a Földre, és azok közül is elsősorban azokat, amelyek kis térfogatúak/súlyúak, ellenben értékesek.
Mivel két bekezdéssel később a nagy tömegekben telepkre szállítás lehetetlenségéről írsz, logikusnak tűnik, hogy ez a lehetetlenség az élelmiszerek rendszeres, nagy tömegű szállítására is igaz.
Miért lázadtak fel a gyarmatok? Mit akartak elérni? MIért nem rettentette el őket az, hogy ezzel talán elvágják magukat az anyabolygótól és a többi gyarmattól? KImaradt szerintem egy fontos momentum (megint ez a fránya “miért”).
És miért pattant meg annyi ember a Földről? Annyira szar volt ott, ahol már háromszáz éve csak dőlt a nyersanyag meg a lé? És miért kezdtek a földi nagyhatalmak egymásra lődözni? Az ember azt várná, hogy a gyarmatok kialakulásával országok szintjéről bolygók szintjére emelkedik a szervezettség, honnan a belháború? Miért gondolta bárki a Földön, hogy az majd megoldja a nem is földi gyarmatok problémáját?
“Persze kialakultak a nagyon jelentős társadalmi különbségek” - Miért, korábban nem voltak társadalmi különbségek? Kimaradt a sztoriból a nagy szocialista álom megvalósulása (emlékszel az orosz sci-fik utópiáira?). Ez a bekezdés egyébként nagyrészt visszatérés a huszadik századi körülményekhez
Első és harmadik világbeliek, hm?
Több évszázad után is él még a konfliktus, ami miatt a Föld és a gyarmatok összevesztek? Ha igen, és ennyire meghatározza a sztorit, áruld el, mi volt a konfliktus!
Bocs, hogy folyton kérdezek, szakmai ártalom.
Back to pelenka.
február 3rd, 2009 at 11:43
Üdv Mindenkinek!
Alfdam
“Eddig Asimov, robotok nélkül. Persze tudom, minden ötlet lopás, minden lopás egy új ötlet része.”
Én speciel nem sok közöset látok Asimovval, bár az összehasonlítás megtisztelő. Persze, ha kiveszed egy rendszer egyik fő alkotóelemét, akkor az elég komoly változás, kb. olyan, mintha azt mondanád a műanyag dömperre, hogy IFA ez, csak motor nélkül, kicsiben.
Hát tulajdonképpen…
“De most komolyan, az egész gravitációs technológiából annyit tudtak kiszűrni, hogy fénynél gyorsabb hajók, slussz-passz kész?”
Természetesen nem. Mint fentebb említettem, ez a nagyléptékű idővonal. Ezenkívül nagyon sok találmány, változás stb. jött létre, de mivel egy sci-fit írnék, amihez csak háttér kell, nem szívesen írnám meg hozzá százötven ország fél évezrednyi részletes történelmét. Ahogy az irodalmi szöveg írásánál, úgy a háttéranyagnál is érdemes elgondolkodni rajta, hogy a történetnek mire van szüksége? Kell-e egy űrben és más bolygókon játszódó sztorinál ennyire részletes kifejtés? Az én véleményem az, hogy az évszámos idővonal, pár soros megjegyzésekkel a főbb eseményekhez, bőven elegendő. Szót lehet ejteni olyan találmányokról, amiket a jelenben is használnak, olyan eseményekről, amik emlékezetesek, máig hatnak, vagy komolyan befolyásolják a történet valamely szálát, karakterét, de a többi az felesleges erőfeszítés lenne.
“Eltelik hatszáz év, és a földi gondolkodás detto ugyanaz?”
Miben különböznek az alapvető igények és reakciók ma a hatszáz évvel ezelőttitől? Miben különbözik egy hatszáz évvel ezelőtti király egy mai diktátortól? Miben különbözik Pizarro viselkedése Custer tábornokétól? Assissi Szent Ferencé Teréz anyáétól? A traktort leszámítva miben más egy középkori szabad paraszt és egy mai farmer? Egy velencei tanácsos és egy mai politikus?
Elég sokáig lehetne folytatni a sort. Az ember gondolkodása sokkal lassabban változik, mint a technológiája. A középkorban időről időre elkezdték irtani a zsidókat egy-egy vallási felbuzdulás vagy járvány kapcsán. A nemesek nem nagyon bánták, mert így megszabadultak a hitelezőik egy részétől. Olyan sokban különbözik ez a Harmadik Birodalom embertelen népirtásától?
Szerintem az ember lényegesen közelebb áll az állathoz, mint az intelligens lényhez. És az előítéletek, ösztönök viselkedésformák vajmi keveset változtak az elmúlt évszázadokban.
“2300-ig, a már ma is eléggé kifinomult kommunikáció és médiatudomány nem volt elég ügyes ahhoz, hogy a gimnazisták által is megjósolható gyarmati területek elszakadásának problémáját kezeljék, pl egy erőteljes “Föld, az Anyabolygó kultusszal?”, speciális drog adagolásával, vagy erőteljes igényteremtéssel bizonyos csak Földi licence-el rendelkező tárgyakra?”
Ez például remek ötlet. Nekem ugyan más elképzelésem volt a konfliktus kiváltó okára, de ez jobban passzol az általános elképzelésbe. Te például hogy reagálnál, ha rájönnél, hogy akárhány éve, amióta egy idegen bolygón dolgozol, folyamatosan mérgeznének annak érdekében, hogy sose tudj a Föld ellen tenni semmit? Mit éreznél, mikor tudósként, munkásként tisztában vagy annak fontosságával, amit teszel, önként vállaltad, és elkötelezetten dolgozol azért, hogy a családod a Földön ne haljon éhen, és aztán rájössz, hogy ez nem elég, az otthoniak mindenféle vegyi függőséggel is sakkban akarnak tartani, méghozzá titokban?
Szerintem ez pl. elég ok egy elszakadási törekvés csírájához.
” Egy hatszáz éves jövőbeli történetben jobban kéne koncentrálni a szociológiára, mint arra, hogy a gravitációs tereket ki lehet-e használni napfúziós, hiperforró plazma-anyag vákuumban való fenntartására. Persze, ez is fontos lehet majd valahol, mint a Robotika Három Törvénye, de ez még egyik karakterről se mondja meg, miért van ugyanazon a gondolatmeneten 2682-ben, mint 2000-ben.”
Igazad van, de ezeket a szociológiai hatásokat inkább a karaktereknél tárgyalnám, mert ott lesz befolyásuk igazán, és a karakterek kidolgozása az egyik legfontosabb háttérfeladat.
“Az közel hétszáz év demokrácia?(??), női egyenjogúság, jóléti társadalom és fotelek. Háborúk, környezetszennyezés és nanovírus-járványok után?”
Ezt viszont nem értem. Milyen hétszáz év demokrácia, hogy jön ide a fotel és a járványok, és ez hogy kapcsolódik ahhoz, hogy hatszáz év múlva nagyon másként kell gondolkodnunk?
“MÉG mindig nem tudjuk, mi az Ötlet, de ez eddig a legegyszerűbb, lineáris út ahhoz, hogy eljussunk egy sci-fihez, amiben nincs semmi, ami nem egy unalomig elcsépelt kérdést feszegetnek, egy unalomig elcsépelt módon.”
Így is lehet látni a dolgot. Mindazonáltal ennek a blognak a célja elsősorban az, hogy megmutassa egy történet megírását. Hangsúly a megíráson. Nem a kitalálását. Továbbá nem célja a sci-fi műfajának megreformálása sem. Miután részben bemutató jelleggel készül, nem is akartam a létező legbonyolultabb, legeredetibb, legfantáziadúsabb háttéralkotást iderittyenteni, mert hát ennek az egésznek a célja az, hogy megmutassam, szerintem mi mindenre kell odafigyelni, és ehhez talán az egyszerűbb háttér nem hátrány. Megjegyzem a leghétköznapibb keretek között is lehet jó és eredeti történetet mesélni.
“Ha megnézem az elmúlt 100 év fejlődését és történéseit és felteszem, hogy bakugrás vagy zuhanás nélkül még száz évig hasonló a tempó, akkor mindez, ebben a 682-évben lezajlik kevesebb, mint száz év alatt.”
Ebben nem értünk egyet. Szerintem egy szigorúan szabályozott rendszerben egy csomó időt nem lehet megspórolni. Egy új élelmiszer, egy gyógyszer engedélyezése még akkor is szó szerint évtizedes folyamat (az első kísérletektől a boltokba kerülésig), ha minden rendben megy, és akkor még meg sem említettük a kísérleti fázis esetleges kudarcait és zsákutcáit. Nézzük csak meg jelenünk űrprogramjait. Mennyi idő is telt el a Holdra szállás óta? És mi történt azóta? Sok minden, de igazából nagyon óvatosan és nagyon apró léptekkel haladunk. Sokkal lassabban, mint azt húsz-harminc éve elképzeltük.
“Mindezt csak azért mondom, mert a blog elején írtál a logika és a techno-blabla, meg a jól felépített háttér fontosságáról. Most ez a három szvsz három különböző irányba esik szét.”
Az én hátterem mögött megvan a logikus felépítmény. Nem biztos, hogy mindent jól gondolok, egyáltalán nem ritka, hogy hibázom. Nagyon szívesen megvitatom az elmélet hiányosságait, de szívesebben venném, ha ezt érvekkel megtűzdelve tudnánk megtenni, mert azzal nyilván nem tudok vitázni, hogy: hát szerintem meg nem!
folyt. köv. a max. karakterszám miatt
február 3rd, 2009 at 11:43
Hanna
Öhm, próbáltad már mondjuk Wordben megírni, és aztán bemásolni?
Csak mert ott lehet menteni :-).
“Ez szerintem nem lehet így… ”
Nos, szerintem bármennyire is gazdaságos lenne - amiről nem vagyok meggyőződve -, hogy az embereket szállítsák az élelmiszerhez, ez nyilván igen jelentős időbe telne, és azért nehéz lenne azt mondani a Földön élőknek, hogy addig tartsák vissza :-).
Egyébként az űrhajók kihasználtságának növelése érdekében valóban úgy logikus, hogy odafelé telepesek, vissza meg kaja. Persze nem arra gondolok, hogy behajtják a vágóállatokat, meg behordják a láda gyümölcsöket a hajóba, hanem hogy felpakolnak ezer tonna számra lisztet, szárított gyümölcsöket, tartósított húsféléket, ilyesmit. Ami kis helyet foglal, jól össze lehet nyomorítani a raktérben.
Bár a hajók gyorsítása függ a tömegüktől, azért némi késedelem a jól megpakolt hajókért nem nagy ár, és egy olyan bolygón, ami híján van az élelemnek, nehéz gazdaságtalanul kajával kereskedni.
A nagy tömegekben a gyarmatokra szállítás valóban lehetetlen. Persze ezt én viszonyítva értettem. A kaja ugyebár nem kér enni, legfeljebb hűteni kell. Az emberek szállításakor viszont muszáj gondoskodni az ellátásukról, és szándékosan nem akarok lefagyasztott, sztázisba helyezett népeket írni a sztoriba. Így aztán ugyanannyi hely jóval kevesebb embernek elég az odaúton, mint visszafelé az élelemnek, vagy egyebeknek.
A gyarmatok azért lázadtak fel, mert rájöttek, hogy a Föld titokban és nyíltan, mindenféle eszközökkel manipulálja őket, a katonai ellenőrzéstől, a családjaik “túszul ejtésén” át a vegyi anyagokig, hogy ne tudjanak önállósodni. Azt akarták elérni, hogy tisztességesen, egyenrangúként kezeljék őket. Akik elég régóta éltek egy másik bolygón, kezdték nem csak munkahelynek tekinteni, hanem valóban az otthonuknak. A gyarmatok nem vágták el magukat egymástól, bár bizonyára voltak nehézségek a kommunikáció terén a lázadás előtt és után egyaránt.
Igazából a lázadás előtt mintegy hetven évvel indult meg az élelmiszer áramlás, és jó néhány évig eltartott, míg lényeges tényező szintjére emelkedett, és a tömegeknek is megfizethető árú lett. Nagyjából úgy számolom, olyan negyven évig lehetett számítani arra, hogy az élelmiszergondokat a gyarmatok megoldják, aztán jött lázadás.
Látom, nem volt elég egyértelmű a “néhol” kifejezés a mondatban, ami a nagyhatalmak egymásra lövöldözését illeti. Ezek lokális események voltak, amik nem eszkalálódtak.
A földi nagyhatalmak elég stabilan megtartották gazdasági és egyéb különbségeiket, lévén mindegyik beszerzett egy csomó árut saját gyarmatairól. Az, hogy voltak kolóniák más bolygókon, nem törölte el a Föld megosztottságát. Ahhoz négy milliárd ember halála kellett.
Nem gondolták, hogy az elszakadt gyarmatok problémáját megoldja a belháború, igyekeztek is mindent megtenni, hogy ne jusson el idáig a dolog. Amikor viszont valakinek fegyver van a kezében, és nagyon éhes, ott nehéz civilizált viselkedést produkálni…
Korábban is voltak társadalmi különbségek, de azért olyan komolyak nem, hogy egy fél kontinensnyi ember éhen halt, miközben a másik fele viszonylagos jólétben élt (legalábbis volt mit ennie, volt tető a feje felett stb.), és fegyverrel védte meg az érdekeit az előbb említett tömegektől.
Egyébként igen, a fejlett és a fejlődő országok ellentéte, csak több halottal.
A konfliktust egyébként - Alfdam ötlete alapján módosítva - a földiek módszerei robbantották ki. Senki se szereti, ha akarata ellenére rabszolgát csinálnak belőle :-).
Üdv: Wyquin
február 3rd, 2009 at 13:47
Wyquin:
Köszi a válaszokat, így néhány dolog jóval tisztább.
Amikkel egyetértek, vagy megvilágosodtam, azokat ki is hagyom.
“Szót lehet ejteni olyan találmányokról, amiket a jelenben is használnak, olyan eseményekről, amik emlékezetesek, máig hatnak, vagy komolyan befolyásolják a történet valamely szálát, karakterét, de a többi az felesleges erőfeszítés lenne.”
A kérdésem az, hogy szót ejtünk majd?
Most épp a háttérről van szó, szóval igen, hiányolom azokat a 700 év alatt kötelező jelleggel bekövetkező találmányokat, amik komolyan befolyásolják a karaktereket és a történetek szálát. Ide kapcsolódik a következő dolog, hogy a technikai találmányok viszont aktívan hatnak a társadalomra. Abszolúte egyetértünk abban, hogy az ember gyak. állat és hogy nincsen releváns különbség az eke és a traktor között, meg abban, hogy az ember még mindig a hatalom/erőszak-szex/szaporodás-jólét/önfenntartás hármas bűvkörében mozog.
DE.
Hatszáz éve egy középkori paraszt számára elképzelhetetlenül lassan telt az idő. Másképp tartották a kapcsolatot, mit sem tudott a külvilágról, az információ maximális sebessége a váltott lovakkal közlekedő futár sebessége volt. A gondolkodási paneleit a családjától, falujától kapta és nem az iskolától, nem értette, amit az urak beszélnek, mert másképp kommunikált. Társadalmi szokásai a házasság, halál, ruhák terén abszolúte mások. Nem csoda, hogy a férfinak öltözött nőket nem ismerik fel.
De hogy közelebbi példát hozzak: Szerintem még emlékszünk arra, amikor nem volt mindenkinek a kezében mobiltelefon. A megbeszélt találkozóknak, látogatásoknak, kérdéseknek egészen másképp kellett lezajlani. És ez nem hétszáz, hanem nyolc-tíz éve volt. Az Internet hatásáról beszélni pedig akkora közhely lenne, hogy meg sem említem…:D És ezek mind tegnap következtek be. Én csupán hiányolom a Háttérből ezeket a dolgokat. Ha háromszáz éve paranoiásak, akkor fegyverkeznek. Ha fegyverkeznek, akkor fegyverkező-kultúrát alakítanak ki. A plakátok az ötvenes évek hidegháborús “hangulatát” idézik. Háromszáz évnyi gyakorlatozás, katona-dinasztiák, ausztrália méretű földterületek laboratóriumként való felhasználása. Háromszáz év hosszú idő, valószínűleg kénytelenek néhol abszolút kamutámadásokat generálni, hogy fenntartsák a paranoiát. Hamis nano-fertőzések, észlelések a naprendszer pereménél, stb… Valószínűleg hadkötelezettség van és fegyelem, négyszáz évnyi fejlődés után azért némi hormon-, enzim-, génkezelés már folyamatosan mehet a lakosságnak, akár a csecsemőknek, megnövelt agresszió, csapat(kaptár?)-szellem, jobb izomnövekedés, reflexek.
Mivel a populációt szinten kell tartani, akár Taigetosz-hatás is felléphet, kérdéses, hogy maszkulin-típusú társadalom lesz-e, vagy a nőket ugyanolyan módon harcképesnek mondják? Orwelli propagandával tartják egyben a szuperállamot, vagy a demokrácia illúziójával, esetleg a lakosságnak szolgáltatott hormonterápiával (Eqilibrium)? Szabad média, vagy “szabad” média? Valószínűleg a korlátozott erőforrások és a civil nukleáris-energia miatt erősen központosított bürokrácia lép fel, akár egyetlen “választott” uralkodóval, vagy prezidenciális rendszerrel, hogy megakadályozzák a káoszt. A szülés titkos lesz és intim, a csecsemőket csak két héttel később láthatják a szüleik, mikor véget ért a bevizsgálásuk és a kezelésük és az is előfordulhat, hogy nem a saját gyereküket kapják vissza. Mindenki folyamatosan, élete végéig tanul és fejlődik vagy dolgozik, mert hatvan éves kor körül jönnek az évi tesztvizsgák és aki nem tud felmutatni valamit, azt elviszik és nem hozzák vissza. Az is lehet, hogy ennek valakik még örülnek is, valaki önként jelentkezik, ha tudja, hogy már nem tud hasznára lenni az Államnak. És ez még csak sima, találmányokat szinte nélkülöző továbbgondolás. Hol vannak még itt az Állam térgörbítő technológiája, aminek a segítségével másodpercek alatt lehet megtenni ezer és ezer kilométereket a földfelszínen és ami miatt újra divatba jön a hivatalos szintetikus papír-levelezés, mert az internetet tökéletesen megbízhatatlannak tartják egy esetleges invázió esetén? A hormonkezelt emberek feszültéscsökkentésére kitalált párbajtörvény, ami lehetővé teszi a szociális konfliktusok agresszív, de nem halálos lerendezését már nyolcéves kortól kezdve? Ilyesmik. Stb.
Na, hát én az ilyesmiket hiányolom a háttérből…
Így kapcsolódik ide, hogy hatszáz év után miért kéne nagyon máshogy gondolkodnunk, és hogy miért kellene erre nagyon odafigyelni. De akkor majd a karakter-kidolgozásnál felmerülnek, remélem.
“Mennyi idő is telt el a Holdra szállás óta? És mi történt azóta? Sok minden, de igazából nagyon óvatosan és nagyon apró léptekkel haladunk.”
40 év. És miért haladunk óvatosan és apró léptekkel? Azért, mert a hidegháború felpörgette az űrprogramot. Iszonyatos pénzek, elrepülő milliárdok, a NASA sírt az örömtől. Aztán véget ért a hidegháború és arra is rá kellett jönnünk, hogy nincs a Holdon SEMMI. Semmi, amiért oda kéne menni, vagy bázist építeni rá, vagy ilyesmi. A NASA költségvetése a töredékére esett vissza.
1957-> fellövik a Szputnyikot, az amcsik észbekapnak.
1961-> Alig négy évre rá jött a első ember, aki élve vissza is tért, az amcsik szorosan a nyomukban.
1969-> Holdraszállás, alig hét évre rá. És ezután megállás nélkül lőtték fel teljesen értelmetlenül az embereket és szálltak le a Holdon.
12 év telt el az első föld körüli műhold és egy másik égitestre letett ember között, csak azért, mert ideológiai okokból és a csillagháborús program miatt kellett rá a pénz. Azért tartunk ott, ahol tartunk, mert
1.) Nem volt gravitációs mezőgenerátor
2.) Semmi az égvilágon nincs odakint, ami kéne, kivéve Szent Tudományos Célokat.
Ebben a történetben mindkettő van és ráadásul még KELL is, szörnyen sürgős! Persze, most már ne írjuk át a blog címét, csak ezzel érvelek amellett, hogy hosszúak az időtartamok. Ráadásul írod, hogy “szigorúan szabályozott rendszerben”. Egyáltalán nincsen semmiféle szigorú szabályozás, ha katonai vagy végső gazdasági kérdésekről van szó. Csak eredmények.
Egyenlőre ennyi lenne, csak így tovább!
Alfdam
február 8th, 2009 at 22:18
Üdv Mindenkinek!
Alfdam
Némelyik ötlet egészen tetszetős, úgyhogy be is fogom építeni a történetbe engedelmeddel.
Viszont nem szívesen vinném el a hátteret a szuperemberek és genetikai fejlesztések felé.
Abban egyetértünk, hogy az egységes állam ideológiája és felépítése különbözni fog a mai demokráciáktól. Talán kicsit a Csillagközi invázió Földjére hasonlítana, ahol a katonai szolgálathoz kötődnek bizonyos jogok és lehetőségek, ahol központilag engedélyezik a gyermekvállalást, meg ilyenek. De azért nem mennék el egészen Orwellig.
A bolygófelszíneken csak nagyon-nagyon korlátozott mértékben lehet használni a gravitációs technológiát, távolságok közvetlen áthidalására pl. tilos. A bányászatban teszem azt el tudom képzelni, a térsűrítéssel működő vonatokat is, bár az már necces. Nem biztos, hogy megéri a befektetett energiát. A műholdas távközlésben sincs sok értelme, legfeljebb csillagközi távolságokban.
Leginkább azért ódzkodom a nagy tömegben történő bevezetésétől, mert az egyetlen, ami képes lehet idejében észlelni egy támadó flottát, az a térdetektor rendszer. Ezt viszont komolyan zavarhatja, ha a megvédendő bolgyó felszínén jelentős a gravitációs technológia.
A következő bejegyzésben szó lesz az idővonal évszámokra lebontott menetéről. Oda szívesen várom a találmányokra vonatkozó ötleteket, amiket majd a végső változatba betehetünk.
Üdv: Wyquin
március 9th, 2009 at 15:45
recalculate