írta: Wyquin , nov 10
A címben szereplő nyelvi katyvasz ellenére épp tiszta vizet készülök önteni a pohárba. Brian hozzászólása adta az apropót, noha jó régen volt. Ez a hozzászólás tipikus esete a teljesen rossz kiinduló pontból elért helyes következtetésnek. Tetszik tudni, mint mikor a tudós tépkedi a szöcske lábait, és minden láb után mondja neki, ugorj szöcske! A szöcske pedig ugrik, míg egyetlen lába is van, amikor pedig már egy sincs, és nem ugrik, a tudós levonja a következtetést, ha a szöcske minden lábát kitépjük, az állat megsüketül.
Ebben az esetben, mint a fenti példában, Briannek tökéletesen igaza van abban, hogy az in medias res kezdésünk nem működik. Ez természetesen az én hibám. Van némi összefüggés a terjedelmi választás és a kezdés fajtái között. Azok az írók, akik jók novellistaként, általában jól bánnak az in medias res kezdéssel, mert a novella műfaja megköveteli a gyors kezdést. Én jobban kedvelem a hosszabb írásokat, és a kifejtős kezdéseket, tehát nekem nem áll igazán kézre ez a bevezetés. Ami viszont a rossz kiindulási alapot illeti, kicsit más a véleményünk.
Nevezetesen én nem akarnék egy militarista hangvételű sci-fit olvasni, amelyben egy űrhajón ácsorognak a szereplők, és valami baj van. Annyi mindenre gondolok én, miközben Föld 2682, vagy a sci-fi kifejezés elhangzik; posztapokaliptikus világok, időcsavarok, társadalmi jellegű problémák… persze ez csak az én ízlésem kérdése, mégis… egy “őrnagy” jelölésű szereplő bennem nulla szimpátiát nem vált ki, ha engem kérdel.
Értem és megértem a problémát, de úgy nemigen lehet írni, hogy az ember azt latolgatja, az olvasó vajon mit akar olvasni. Ha azt mondod, hogy ez a kezdés benned nem keltette fel a vágyat, hogy tovább olvasd, bólogatok és igazat adok. Ha azt mondod, te mást olvasnál, arra viszont csak azt tudom mondani, hogy sajnálom, de én ezt akarom megírni.
Olvasóként mindenkinek elvitathatatlan joga, hogy eldönthesse, milyen művet akar a kezébe venni. Ez alól némi kivételt képeznek a kötelező olvasmányok, de ez más tészta. Íróként mindenkinek elvitathatatlan joga, hogy azt írjon, amit csak akar. Bár itt kicsivel talán több a korlát, úgy mint etika, ízlés, törvények, de ne menjünk el extrémbe. Más szóval, az írás és az olvasás témaválasztása olyan személyes döntés, amit véleményem szerint nincs értelme (és ami azt illeti szvsz nem is illik) megpróbálni megváltoztatni. Persze itt is fel tudok hozni kivételt, egy szülőnek ez a kérdés egészen más módon kihívás, és hogy olyasmit adjunk gyermekeink kezébe, amit érdemes is elolvasni, kötelességünk.
Jelen esetben viszont, ha nem értettem félre Briant, akkor csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom, ha a téma nem érdekel.
Még annyit ehhez a kezdéshez, hogy amennyiben ezzel akarnám folytatni, sürgősen ki kéne dolgozni az állomás nagyjábóli elrendezését, a személyzetet, amihez persze szükség van a részlegek felsorolására is. Úgyhogy ehhez a kezdéshez most megint sok háttérmunka kellene. Amit persze nem úszunk meg akkor sem, ha más kezdést választunk, legfeljebb elodázzuk kissé a munkát. Ez nem feltétlenül jelent felesleges halogatást, a kifejtős kezdések egy részében ugyanis az állomás is bemutatásra kerül. Vagyis van időnk átgondolni a felépítést, a háttérmunka egy része belekerül a szövegbe, azaz megvan a “nem dolgoztam hiába” illúzió is.
Ezennel tehát lezárom az in medias res projektet, és nekilátok a kifejtős kezdésnek. Ezek változatairól a következő bejegyzésben fogok írni, és remélhetőleg ez lényegesen rövidebb idő alatt észül majd el, mint ez.
november 11th, 2009 at 15:08
Hajjaj, egy egész bejegyzés miattam. Utólag veszem észre, hogy tényleg teljesen ízlésbeli kötözködés volt, és tényleg elnézést, de örülök, ha valamiféle munkára inspirált; igazából helytelen volt a teljes megközelítésem.
A téma végül is érdekelne, de úgy nem, ha a kezdet olyasmit sugall, hogy a műfaj a regény minden sorába betolakodik. Egy sci-fi akkor is lehet érdekes, ha nem minden jelenete valamelyik már jól ismert hard SF formulát idézi, valami elveszett Trek-epizódot, vagy nem is tudom. Az in medias res jó ‘lehet’, de nem feltétlenül szédületes tempót jelent, márpedig itt rögtön nem konfliktus, nem akció, hanem egyenesen krízis volt. Én egy kapaszkodót hiányoltam, ami emberi pillanatot, otthonos dolgot hoz előtérbe, és nem fikciós zűrzavart, de hangsúlyozom, tényleg, lehet, hogy csak nekem nem tetszik, és ízlésbeli nézeteltérés a vétkem… tényleges kritikától nehéz elválasztani, de igyekszem.
Amúgy egy javaslatom van (mert érdekel a projekt), lehetne külön linkben meg-megnézegetni az aktuális verziót? Tehát legyen a szöveg megtekinthető bármikor, ahogyan éppen áll, és akkor nem bejegyzésekből kellene összerakni, és lehetne tárgyalni külön-külön problémákat is. Mert régen volt, azt sem tudom, miről is beszélünk már tk. Örülök ennek a blognak, mert tényleg tanulságos lehet a kreatív folyamat, akár nekem való dolog kerekedik ki belőle, akár nem
Maximálisan támogatom, és tényleg, bocs, eztán távol álljon tőlem az ízlésügyi trollkodás. 
november 17th, 2009 at 20:17
Üdv!
Hát igen, így jár, akinek igaza van, még az is megesik hogy bejegyzés lesz belőle :-D.
Egyetértek azzal, hogy egy sci-fi akkor is lehet érdekes, ha nem különbözik mindenben az általunk ismert valóságtól. Rengeteg ilyen alkotás van, és bizonyára lesz is, magam is kedvelek közülük sokat.
Viszont, mint azt már korábban többen említették,hatszáz év az hatszáz év, és mi egy űrállomás fedélzetén kezdünk, én pedig úgy éreztem, ez nem nagyon támogatja a jól megszokott, kényelmes és biztoságos földi sztereotipiákat.
Ettől függetlenül természetesen egyetértek, az olvasónak jól jön valami kapaszkodó, hogy ne álljon elveszetten az ismeretlen díszletek között.
Ezt is meg lehet oldani, még in medias resben is, de én, mivel inkább a kifejtős elbeszélést művelem, nem nagyon szoktam ilyesmit csináni, jól meg még kevésbé.
Úgyhogy inkább nekilátok a következő kezdés fajtának, hátha azzal majd jobb lesz a sztori.
Amint lesz aktuális verzió, mert hiszen épp most hajítottam ki az egész kezdést, lehet majd egy külön oldalon egyben olvasni, megvettem a javaslatot.
Üdv: Wyquin
január 21st, 2010 at 19:40
Szerintem a sok szerkesztgetés közepette elveszett az in medias res jelleg. Úgy értem, itt van vagy tíz bekezdésnyi szöveg, de ha puszta információvá csupaszítjuk az egészet, akkor a következőket tudjuk meg:
1) A főszereplő egy őrnagy, aki valamiért molekulakísérleteket végez
2) Egy NAGY űrállomáson vagyunk, ahol vészhelyzet törki, mert…
3) “Az állomás nem a Harához érkezett. És mivel valaki vagy valami a teljes navigációs adatbázist törölte az állomás valamennyi számítógépéről és a hajókéról is, fogalmunk sincs, hol vagyunk. És arról se sok, hogyan fogjuk megállapítani.”
Az egész bevezetés információtartalmának több mint fele az ezredes megszólalásában hangzik el. Szvsz sokkalta inmédiászreszebb lenne, ha az ezredes megszólalásával kezdődne a sztori, és az egészet utólag helyeznéd kontextusba.
Ja, és egész jók a kitalált nevek, de én óvlak attól, hogy FranCk legyen a főszereplő vezetékneve. (gondolom szándékod szerint “Frenk”-nek kéne olvasni) Iszonyú furán néz ki leírva is akárhányszor került elő, csak “franck”-nak, vagy “frenck”-nek tudtam olvasni. Persze lehet hogy ez csak engem zavar, de ahogy Stephen King is írta, válogassuk meg okosan a főszereplők nevét, mert nagyon, NAGYON sokszor kell majd leírnunk őket.